Értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár
ember
ember felett
ember
dolgok felett
igaz szívvel
ítéletet
nem tehet
emberségünk
naponta
megalázzuk
a történelmet
csak magyarázzuk
a látókra
igazat-akarókra
költőkre
s egyéb írástudókra
ezredévek óta már
Cassandra sorsa jár
hiába feszítette
keresztre
magát
a múlt
jelenünk ebből
mit sem tanult
értsétek meg
végre már
törékeny
az igazság
mint az üvegpohár
fura szerzet az ember
csodákra termett
de parancsra
sárba fekszik
megöregszik
és nem mer hinni
a csodákban
fél a sötét szobában
Istenhez menekszik
hogy űzné el a sötétet
és nem is sejti
hogy Istenről
már rég lekésett
fura szerzet az ember
rombol és teremt
égig ér a vágyban
de saját magában
a legszebb csodában
hinni nem mer
szánnivaló
s védtelen
miként a meztelen
csiga
hagyja hogy álmait
hétköznapokká tapossák
szivárványszemét
szürkére mossák
s lenyessék szárnyait
fura szerzet az ember
teremthetne egy új világot
emberszépet nagyszerűt
de meghal inkább
mert az egyszerűbb...
