卐

Benne vagyok a világban, de úgy, hogy a világ a tudatomban van; belőlem származik a világ, de nem a személyemből, tehát fel nem ismerten származik belőlem, át nem élten. És bár a világ önmagában üres, de mégis sokkal többet ad vissza, mint amennyi erőfeszítést beléteszek, mert a személyfeletti én-önmagamból származik, ami sokkal hatalmasabb, mint az átélt személyem, ami a világom kerekét forgatja. A világ önmagamat tárja fel önmagam számára, akár sejtem ezt, akár nem. Minél kevésbé tudom és hiszem ezt, annál inkább kőkemény valóság a világ.

Híres magyar szabadkőművesek

Ady Endre
Batsányi János
Benedek Elek
Csáth Géza
Heltai Jenő
Ignotus
Kassák Lajos
Kazinczy Ferenc
Kosztolányi Dezső
Karinthy Frigyes
Móra Ferenc
Tamási Áron

Devecseri Gábor
Hatvany Lajos
Xantus János

Hajós Alfréd
Kisfaludi Strobl Zsigmond
Benczúr Gyula
Liszt Ferenc
Schöpflin Aladár

Bánki Donát
Zipernowsky Károly

Gundel János
Zwack Ákos
Zsolnay Vilmos

Festetich György
Széchényi Ferenc

Andrássy Gyula
Frankel Leó
Friedrich István
Jászi Oszkár
Klapka György
Kossuth Lajos
Martinovics Ignác
Rákosi Mátyás
Türr István
Podmaniczky Frigyes

.

Olyan most a világ, hogy a magasabb tudást el kell hallgatni, hogy ne nézzenek gyengeelméjűnek. Az ősi magasabb tudás nem kiveszett, ami pedig a modernkor visszásságai miatt jelent meg, nem rejtőzködik, hanem mindkettő saját paródiájaként van jelen a köztudatban.

Nyilvánosságra hozni nem lehet, hiszen mindenki tud róla, magasabbrendűségét bizonyítani felesleges, hiszen alacsonyabbrendű volta bárminél köztudomású. Bizonyíték nem számít, ha a bizonyított jelenség a kondicionált elme számára jelenleg nem érthető. Bizonyítéknak a nézőpont számít, illetve annak hihetősége és támogatottsága a világban, és nem az átélt bizonyosság. A hit természetesen alávaló, hiszen az elhívést értik rajta, amit maguk is gyakorolnak. A több tagadásának alapja mindig a kevesebb, és nem fordítva. Az arrogancia törődésként tűnik fel, ami megvédi a tökfejűeket saját vesztüktől.
Az elme kondicionáltsága tűnik a legnagyobb szabadságnak, és a reflexszerű válasz gondolkozásnak. A szellemtelen gondolatiság számít szellemiségnek, a szétesés megismerésnek, a homogenizálás szintézisnek, a tagadás tudásnak. Az önelvesztés haladás és érdem, mert az igazságra irányul, az önmagam megtalálásának útjára lépés viszont szentimentalizmus, és szigorúan véve nem is igaz, mert végső soron nem is vagyok, csak úgy tűnök.