Tredje världkriget?

Izrael<--->Irán<---USA<--->Kína, Oroszország<--->EU
WW3

A tudat forradalma

Az emberek döntő többségét egyáltalán nem zavarja, hogy egyértelmű hazugságok és csalások közt él, míg viszonylag jól megél. Miután rájött egy-két részletére az átverésnek, akkor is csak az bosszantja, hogy neki emiatt rosszabb lett. De nem az, hogy mi is történt.
Egyedül ezért van ez az Old World Disorder, a gátlástalan elit ennek csak a tünete. Ők tesznek ilyenné mindent, a tisztességes, dolgos, kedves, néha kissé arrogáns Besserwisser átlagemberek. Szóval a birkanyáj szinte könyörög a pásztorkutyáért. Nem kell meglepődni hát, hogy meg is jelennek. Sőt: jaj, micsoda szélsőséges, agyament, paranoiás kijelentés lesz ez most: LÉTEZNEK a "pásztorkutyák"!

Két magzat beszélget

- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?
- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Lárifári ! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! És különben is, hogy nézne az ki?
- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Méghogy szájjal enni... Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.

- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom, pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
- A Mama? Te hiszel a Mamában?!
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.

1

Arra jöttem rá, amióta a saját eszem után megyek, hogy az a legnagyobb teljesítményem, hogy nem vagyok semmilyen       -ista, és nem túlzottan tudnék komolyan venni semmilyen     -izmust. Erre képtelenek a többiek, de még csak nem is értik. Nem hajlandóak bizonytalanok lenni. Ez az egy dolog volt életem felfedezése. Ebből következik minden más!

József Attila - Szeretném, ha vadalmafa lennék!

Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva gyermek,
Ha keserű könnye pereg,
Felkeresné s könnyeivel
Öntözné meg a tövemet.

Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.

S ha csakugyan vadalmafa lennék,
Volna öröm a földön és
Sehol semmi bú, szenvedés
S a mosolygó fejeket nem
Bántaná az elköltözés.

A logika és ráció keresztes lovagjainak

Az a logika nagy csapdája, hogy akkor is működik, ha hiányzik belőle valami fontos, amit még nem tudsz. A logika valójában egy hatalmas nagy dzsungel, ahol időlegesen lehet járható utakra találni.

Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse

Nem érdekel, miből élsz.Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.Nem érdekel, hány éves vagy.Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.Nem érdekel milyen bolygók köröznek holdad körül.Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva, mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál. "

Conspiracy theory

Rájöttem az összeesküvés-elméletek lényegére, bazmeg.

Az, hogy a nép mindent elhisz a politikusoknak, az ugyanaz a jelenség, minthogy "apának mindig igaza van". Volt, amikor mi is ezt hittük. 

A politikusok vették át az apafigura szerepét, csak éppen visszaélnek vele, mert úgyis tudják, hogy mindent el tudnak hitetni a néppel, még azt is, hogy ez nem igaz. Persze a "gyerekeknek" ezt fölösleges lenne elkezdeni elmagyarázni, mert úgysem hinnék el, míg kicsit nagyobbak nem lesznek. Addig meg csak duzzognak ezen, és azt mondják, hogy hazug vagy és aljas. 

Ezért van, hogy jelenleg mindenki meg van győződve róla, hogy összeesküvések nem létezhetnek.

Bár jobban belegondolva mégsem ez a lényeg. Mindenesetre hasonlatnak jó volt. Az lehet a lényeg, hogy a világról alkotott képed valójában saját magad kiterjesztése. Éppúgy fáj, ha megsértik, mintha téged sértenének meg. Ha bármilyen furcsaságot mondasz, habzó szájakkal fogod szembetalálni magad, mert magukat az egókat hoztad kellemetlen helyzetbe. Egész érdekes kívülről látni ezt a jelenséget!

Le kéne szokni róla, hogy az ember egy arrogáns fasz legyen. :) Ez a megoldás!

A síkföldiek mi vagyunk

Én is úgy gondolom, hogy katasztrófa közeleg, de mégsem vagyok borúlátó, mert biztos vagyok benne, hogy ezek a totális összeomlások, katasztrófák, melyek szerintem hamarosan bekopogtatnak, mind egy nagyobb kép részei. De ennek a miértjei annyira "elborultak", hogy egyszerűen nem lehet róla beszélni, mert csak őrültnek néznének. Erről a témáról ezeroldalas könyvet kellene írni, de erre se idő nincs már, se türelem a részemről. Nem ígérek így mást, mint egy vázlatos és talán csapongó esszét arról, amit én is szeretnék a összeállítani magamban. Nagyon kezd összeállni a fejemben a dolog, ami azért is nagyon furcsa, mert ez a téma borzalmasan szerteágazó, mégis minden egyfelé mutat, továbbá teljesen külön területek fonódnak egymásba. Így lehet eljutni a biológiától a fizikához, onnan a tudathoz, onnan az örökkévaló szellemhez, a földi tapasztalatok értelméhez, a globális problémákhoz, a mögöttük levő politikához, a világméretű Új Világrend összeesküvéshez, és mindez újból visszavisz az örök lélek fejlődéséhez. Ami viszont még fontosabb, hogy ez az út megfordítható, és visszafelé mindig ellenőrizhető, hogy mi mire támaszkodik. 

Most mindenekelőtt az a bizonyos láthatatlan világ érdekel, aminek a létezését minden kultúra ismerte; ez a kulcsa ugyanis mindennek. A tudat világa, szellemvilág, másvilág, stb, mind ugyanaz. A lényeg pedig a következő: halhatatlan lelkek vagyunk, akik szinte mindent elfelejtenek, mikor ideérkeznek, mert így lehetséges, hogy a legkönnyebben tanuljunk újra mindent, és tisztítsuk meg magunkat az alantasságoktól. Mielőtt az ember idejön, kiválasztja, hogy miket akar megtapasztalni, hogy még tovább fejlődhessen, majd minden elfelejt, kivéve a hajlandóságait, és leszületik.

Nos, mire is alapozható ez a nagy rakás sületlenség? Egyfelől arra, hogy a másvilág, ha nagyon gyengén is, de kölcsönhat a mienkkel, tehát megtapasztalható. Ezt onnan tudom, hogy én is megtapasztaltam, láttam a saját szememmel, és éreztem a saját kezemmel. Megtapasztalják ezt nagyon sokan mások is, csak nem foglalkoznak vele, mert nem tudnak mit kezdeni az információval, mivel semmihez sem kapcsolódik, ami a fejükben van. Megtapasztalta ezt épp ezért minden kor embere, és sokat is tudtak az odaátról, talán a legtöbbet a magyar ősvallás, a büün/yotengrit tudói. Ha ki akarnánk nyomozni, hogy mióta van tudomásuk az embereknek erről a láthatatlan világról, akkor nem lehetne elég messzire visszamenni, azt mondhatjuk, hogy ezt gyakorlatilag mindig tudták azok, akikben megvolt ez a tudati érettség. Tehát a tudat világát nem felfedezni kell, hanem fel kell nőni a megismeréséhez, és ez itt a nagy akadály, mert ezt mindenki csak saját maga a saját akaratából érheti el. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a tudat világát ne lehetne tudományosan felfedezni. Ez a probléma ugyanis, hogy a másvilág tudományos szigorúsággal bizonyítható, csak éppen teljességgel érthetetlen. Azt meg ugye jól tudjuk, akik már értjük az okos emberek lelkivilágát, hogy ami nem érthető, az nem is létezik; épp ezért az ún. racionális emberek is bigott hívők, akik a saját világképük kikezdhetetlenségében hisznek, márpedig azért, mert nem ismerik azt az ellentmondást, ami gyakorlatilag minden tudományos forradalom kitöréséhez vezetett, ez pedig az, hogy a logikus világnézeti fogalomrendszerek párhuzamosan helyezkednek el egymáshoz képest, és aligha van köztük logikus átmenet, mindenesetre semmiképp sem levezethetők egymásból, mert alapvetően mások. Az, hogy mi logikus, az az ember tudatossági szintjétől függ, magyarán szinte bármi tűnhet logikusnak, ami valójában nem igaz, és bármi tűnhet marhaságnak, ami amúgy meg igaz; bizonyos szinten tehát a racionalitás a tökéletes csapda, mert nem enged kilépni az adott szintről. A szintek közt csak ugrándozva lehet közlekedni, és ehhez kell az ún. misztikus érzés létjogosultságának elismerése, amit ugye a bigott racionálisok nem engednek meg, mert hívő módjára szívből gyűlölik és alantasnak tartják. De majd úgyis rájönnek egyszer, hogy milyen ostobák voltak, ha előbb nem, hát akkor, amikor rájönnek, hogy meghaltak, de mégsem haltak meg. Megnézném az arcukat akkor. Van igazság, még ha nem is ezen a világon!

Tehát aki a szintek közt tud közlekedni, az az igazi racionális ember, mert volt annyira ésszerű, hogy rájött, hogy az ésszerűnek tartott világképének rossznak kell lennie, mert nem egyezik a valósággal; nincs más eshetőség, bármilyen fájdalmas is ez. Az igazi racionális a tapasztalatának hisz, és nem annak a maszlagnak, ami a fejében van; ha megnyilvánul neki egy másfajta valóság, mint amire számít, akkor ebből arra következtet, hogy az létezik; végtelenül egyszerű ez.

Visszatérve, ez tehát a bigott ráció csapdája, ezért nem igaz, hogy a tudomány (mely többnyire tökfejű, ultrakonzervatív tudósokból áll) már mindenről beszámolt, amiről tudnunk érdemes, tehát amiről nem tudunk sokat, arról nem is érdemes tudni. Megmondta Archibald Wheeler is, hogy az a felfedezés, amit még nem értünk, nem létezik számunkra. Fejlődni kell, pontosan a racionális gondolkodás szintezettsége miatt, a tudatosságot kell növelni.

Hogy befejezzem ezt a spirituális szálat, azt lehet mondani, hogy a születés-halál körforgásának miértjét hajszálpontosan fel lehet térképezni olyan forrásokon keresztül, melyekről egyfelől meggyőződtem, hogy valóságosak, másfelől pedig visszavezethetők kulturális hagyatékokra, tudományos kísérletezésekre, fizikai és biológiai megértésbeli szükségszerűségekre. A rendelkezésre álló anyagokra, ki merem mondani, hogy egyetemi tanszéket lehetne alapítani, ahol lehetne bölcsészeti és kísérletes oktatás és kutatás is!

A források pedig ezt tanítják: alapvetően két világban létezünk, egy anyagiban és egy szellemiben, egyetlen feladatunk pedig a fejlődés, nemesedés tapasztalás által. Ezért vagyunk itt, hogy tisztuljunk, ugyanis itt sokkal könnyebb, hiszen itt minden el van rontva, mindenben lehet csalódni: ez a nemesedés katalizátora, ezért kell elvállalnunk néhány évtizedre ezt a földi börtönt, mert van, amit még meg kell tanulnunk ezen a szinten, amit ez a földi sík adhat, és ez pedig a feltétel nélküli szeretet. Hogy ne tedd másnak azt, amit magadnak nem kívánnál, fel kell ismerni az eggyé tartozásunkat, ez az "arany törvény", ezt tanította Jézus, és minden vallás. Ez a maja In Lak'ech, ami azt jelenti, hogy te egy másik én vagy. És ez az a gyerek, amit kiönt a fürdővízzel az a sok ostoba ateista és miniatűr Richard Dawkins, aki azon vitatkozik, hogy létezhetett-e beszélő kígyó az édenkertben. Nem az a lényeg.

Az arany törvényt kell megtanulni ebben a földi mocsokban, és mindenki annyiszor jön vissza, ameddig ezt meg nem tanulta. A másvilágon nincsenek meg ezek a katalizátorok, mert az felfoghatatlanul gyönyörű és szabad. Az a világ is ugyanilyen szilárd, mint ez, de nagyon más, mindent a gondolatok és szándékok irányítanak, még a mozgást is. A világ bármely pontjára el lehet menni pillanatszerűen, és a megidézett szellemek, akik már érzik a fókuszált gondolatokat, oda mennek, ahova hívják őket, bárhol is legyen az a hely. William Tiller, a szándék fizikai valóságra gyakorolt hatását kísérletesen kutató fizikaprofesszor azt mondta, hogy a tudat, szándék távolság- és időfüggetlen. Épp ezt tanítják a szellemek is médiumokon keresztül, amit szintén csak kénytelen egy becsületes ember megbízhatónak elfogadni bizonyos határokon belül, mert bizonyíthatóan egy másik személyiség szólal meg ilyenkor a médium szájából. Ők pedig azt mondják, hogy odaát nem kell dolgozni, nincs pénz, nincs politika, nem kell enni, aludni, hazudni, félni, közlekedni, nem kell félni betegségektől, balesetektől, haláltól, mert ezek ott lehetetlenek. Képzeljük csak el, milyen világot kapnánk, ha ezt mind kivesszük a számításból. Ezek mind csak nemesítő szándékú földi megpróbáltatások. De a tudat örök, ezért mégsem veszítünk semmit azzal, hogy most ebben az életben itt töltünk 70-80 évet, hiszen a végtelenség fényében nincs értelme arányokról beszélni, ugyanis végtelennel nem lehet osztani. 70 osztva végtelennel értelmetlen. 

Én a jelenlegi összeomláshoz közeli katasztrofális pénzügyi, gazdasági, környezeti, társadalmi, tudományos, világnézeti, morális, politikai, geopolitikai helyzetet is ilyen katalizátoroknak tartom. Mindegyik összeomlásra van ítélve egytől-egyig. Ez a második szál, de 3 lesz, és a harmadik szorosan kapcsolódik majd az elsőhöz.

Ebben a vonalban pedig, ahol döntő többségben csak olyan dolgok vannak, melyek kézzelfoghatóak, és sokkal könnyebben bizonyítható a valóságosságuk, az összeesküvések a legmarkánsabb elemek. Mindenki arra gondol, hogy ezek a katasztrofális helyzetek mulasztások, hibák, vagy egyszerűen csak a természetes fejlődés következményei, melyeket jobb lett volna elkerülni, vagy ki kellene találni helyettük tökéletes modelleket. Az ilyen okú kisiklás szerintem a tudományra mindenképp igaz lehet, sőt többnyire igaz is, de a politikára, pénzügyekre semmiképp sem. Ott a konspiratív történetírást, politikai elemzést lehetne behozni, mint tudományos alternatívát, sőt paradigmaváltást, hiszen ezeket a tényezőket a hagyományos történetírás és -kutatás nem veszi figyelembe. Ha összecsapna a két szemlélet, akkor a hagyományos rövid úton elvérezne, mivel nem foglalkozik a pénzmozgások okaival, és a mögöttük levő szándékokkal, így ezekről csak zavartan hebegni tudna. Tehát ha a konspiratív történelemszemlélet tudományos szempontból helyes, márpedig az, akkor ennek is el kell fogadnunk az igazságát, bárhova vezet is; mégpedig a Világkormány felállításához és egy földméretű high-tech fasizmus megteremtésének vágyához vezet. De hogy erről mind meggyőződhessünk, fel kell tenni egy másik szemüveget, és úgy nézni a dolgokat. Ilyenkor egészen másfajta kérdéseket fogunk feltenni, és megkapjuk rájuk rögtön az egyértelmű válaszokat is. Sokszor úgy tűnik nekem, hogy ez az egész összeesküvő rendszer úgy van felépítve, hogy a legkisebb részletekbe menően és bőségesen bizonyítsa saját létezését és mibenlétét azoknak, akik már megtalálták ezt a bizonyos szemüveget, és nem gondolták úgy, hogy az nem méltó arra, hogy rátegyék arra az okos buksi fejükre. 

A politikai vonalba nem akarok belemenni, éppen csak említés szinten, mert erről amúgy is rengeteg szó esik máskor ás máshol, de ezt a vonalat is szét lehet szedni milliónyi szálra. Csak nézzünk meg egy pár ilyen kérdést, amire rögtön adódik a válasz is, mégpedig azért, mert ezekre sosem érkezik válasz. Nincs rájuk hivatalos, épkézláb válasz, mert az igazi válasz a konspiráció. Miért használjuk nap mint nap annak a Magyar Nemzeti Banknak a pénzét, ami se nem magyar, se nem nemzeti, de gyakorlatilag nem is bank? Miért nyomorog az országban rengeteg ember, amikor tele van az ország pénzzel? Miért nem hajlandó kikölcsönözni azt a 8000 milliárd forintot ez a bank, amivel rendelkezik? Hiszen ez lenne a dolga, és nem az, hogy külföldre pumpálja a rá kapott kamatokat. Miért az ma a miniszterelnök, aki szintén megszavazta azt a törvényt, ami kivette az állam kezéből a pénznyomtatás jogát, és szó szerint gyarmati sorba süllyesztette az országot? Miért van az, hogy Magyarország 30 millió embert tudna etetni, de még mi is a külföldi szart kanalazzuk be az okos fejünkbe? Kik verték így szét a gazdaságot és miért? Hova tűnt a nemzeti vagyon 90%-a? Miért nem lehet beszélni az államadósságról? 

Miért nem bizonyította be az amerikai elnök sohasem, hogy amerikai állampolgár, és nem egy brit, kenyai, de valószínűség szerint indonéz állampolgárságú muszlim? Miért záratta el az összes hivatalos iratát? Miért nem vonatkozik rá - az előbbiek tanúsága szerint- a Patriot Act, amit 2001 szept. 11-e után nyomtak le az amerikaiak torkán, és korlátozták ezzel nagyban alkotmányos jogaikat? Miért nem vizsgálták soha újra, hogy mi történt, szept. 11-én? Hogyan omolhattak le az ikertornyok úgy, hogy az látszólag sérti az energiamegmaradás törvényét? Miért nem mondták a médiában soha, hogy nem is 2 torony dőlt le aznap, hanem 3? Miért élünk mit sem sejtően olyan körülmények közt, hogy a nagyhatalmak úgy csoportosítják erőiket, hogy egy III. világháború már holnap reggel kirobbantható legyen? 

Röviden azt mondanám minderre, hogy vagy egy titkos, profin megszervezett rejtett világerő, mely főként a pénzrendszerre támaszkodva ki akar építeni egy földméretű birodalmat, melyet a kontrollja alatt kíván tartani, lehetőleg sokáig. Erről beszélt burkoltan az idősebb Bush is, mellesleg 1991. szept. 11-én; ezekben a körökben fontos szerep jut a szimbolikus számoknak. Valamint Kennedy is erről beszélt, amiért később fejbe is lőtték, olyan körülmények közt, ami szinte rituális emberáldozattá teszi a történteket, éppúgy mint ahogy szept. 11-e is az volt valójában. Kennedy-t november (11) 22-én ölték meg, ami szintén szimbolikus, mint ahogy a legutóbbi Breivik-merénylet is (7/22), és a fukushimai földrengés is, ami földrengésgéppel könnyen kirobbantható, a maga március (3) 11-ével. Minden felfordulást okozó esemény mögött ezeket a számokat kell figyelni, mert valószínűleg benne lesznek: 3, 7, 9, 11, 13, 22, (33). Éppúgy benne vannak ezek a londoni terrortámadásban (7/7), mint a madridiban (3/11). Szept. 11-ét bevallottan is egy XXI. Századi, Pearl Harborhoz hasonló katalizáló eseménynek szánták, Pearl Harbor pedig dec. (1+2=3, rendkívül bonyolult egyenlet!), 7-én történt. Ez váltotta ki azt, hogy Amerika belépett a második világháborúba. Az elsőbe való belépését a Lusitania elsüllyesztésére fogták, ami szintén 7-én történt, bár májusban. Valószínűleg nem akartak ezért még 2 hónapot várni. Az afganisztáni háború is 7-én indult, bár októberben. Viszont az iraki és líbiai háború egyformán március (3) 19-én, 2003-ban illetve 2011-ben. Március 19. a háború egyik istennőjének ünnepe. Ezek a háborúk mind Washingtonból indultak, azt a várost pedig eleve úgy tervezték meg a szabadkőművesek, mint egy egyiptomi nekropoliszt, vagyis a halottak városát. Ennek a világerőnek a gerincét ugyanis a szabadkőművesek adják, mely szervezet is külön megérne egy elemzést, mert az maga a megtévesztés és hazugság csúcsra fejlesztése. Azok a bankárok is a tagjai ennek a szervezetnek, akik legálisan hamisítják a pénzt, melyet kamatra kikölcsönöznek a kormányoknak, holott a kormányok ezt maguk is megtehetnék, hiszen ez az állam monetáris felségjoga. Hogy miért nem teszik meg mégis, arra talán azt lehetne mondani, amire a dinasztiaalapító Rothschild is rájött, miszerint ha az ember úgy viselkedik, mintha nagy hatalma lenne, akkor azt a hatalmat az emberek önként átadják neki. Meg kell győzni a politikusokat, hogy a bankár jobban ért a pénzhez, mint ők, és akkor a bankár kezébe adják a pénzügyeket, beleértve a pénzkibocsátást is, amivel viszont a szuverenitásukat is eladták. A bankár lett az úr, hiszen függetlenként azt csinál, amit akar. Annak ad pénzt, akinek akar, és annyit, amennyit gondol. Mondani sem kell, hogy annak a politikusnak, aki vissza akarná venni az állam kezébe a pénzkibocsátást, nem nagyon fog pénzt adni a bankár, így a tisztességes politikus keze is meg van kötve. Ezért van az, hogy a politika, mégpedig a világszintű politikai játszmák váltak a pénzemberek végső játszóterévé. Soha nem nézik jó szemmel, ha valaki függetlenedni próbál a pénzügyi csalásaiktól. Nem sok ilyen rebellis van, de azért akadnak, Omar Torrijost és Jaime Roldóst például bevallottan is ezért ölték meg az amerikaiak, ráadásul ugyanúgy. Ezért mentek Irakba is másodjára, mert más módszerekkel nem tudták kicsinálni Husseint. Benazir Bhutto és Lech Kaczynski és egyértelműen útban volt nekik, Kaczynski légibalesetét akár az európai szept. 11-nek is lehetne nevezni, annyi a gyanús körülmény körülötte. Tudtommal a roncsok még mindig a szabad ég alatt áznak Oroszországban. A legújabb ügyeletes rosszfiúk pedig Chávez és Kadhafi. Kadhafi is olyan független, erős országot alkotott, ahol viszonylag jól éltek az emberek, külföldi adósság nélkül. Na ez volt a főbenjáró vétke. Alig lehetett kellő számú lázadót felpiszkálnia a Nyugatnak Líbiában, mert nem akartak lázadni. Most gyakorlatilag a NATO, és annak legnehézsúlyúbb tagja, az USA együttműködik az al-Kaidával, ami ellen elvileg máshol meg harcol, és kikiáltotta patás ördögnek, de olyan szinten, hogy rájuk hivatkozva már az USA a saját polgárait gyanúsítja meg, hogy potenciális terroristák. Ekkora abszurditás még Orwellnek is becsületére vált volna, de mi mégsem veszünk észre ebből semmit, mert hát ha az RTL-klub azt mondja a Hírekben, hogy Kadhafi csúnya bácsi, akkor mi elkezdünk kánonban hujujujujujogatni. Tudják ezt jól ezek a globalisták, hiszen jobban ismernek minket, mint mi saját magunkat. Tudják, hogy csak a kis titkokat kell eldugni, mert a nagyokat úgysem hinné el senki. Nem is hisszük el azt sem, hogy a terrorizmus csak egy csalás, ami arra való, hogy mesterségesen ellenségképet kreáljanak nekünk, pedig hát a hatalmasok mindig ezt teszik. Ezt tették a nácik is a zsidókkal, de pontosabban a zsidó globalisták a nácikon keresztül az egyszeri zsidók ellen, bár attól tartok most nem tudom kifejteni, hogy miért tartom a holokausztot a nemzetközi bankárzsidóság legnagyobb taktikai húzásának. Maradjunk csak annyinál, hogy mindenki tudja, hogy a nácik uszítása a zsidók ellen azért volt, mert ellenséget kellett találniuk, de mégsem hisznek a szemüknek, amikor ennek a témának egy másik variációja szúrja már ki a szemüket, magyarán a terrorveszély. Megmondta Henry Kissinger is, hogy ellenség kell. Ez volt '91-ben. Hát 20 év alatt keresztül is verték a világon, itt a terrorveszély, még Magyarországon is. És hogy mit értek el ezzel? Nemcsak egy dolgot, régóta mondom már, hogy a Sátán zseniális. Először is csináltak egy ellenségképet, akit lehet utálni, és háborúba lehet menni ellene. Másrészt felbőszítik a muszlimokat is, akik tudják, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt nekünk mondják, mert ők nem ugyanazokat a szarokat olvassák, nézik és hiszik el, mint mi. Joggal idegesek attól, hogy ezek az arrogáns, ostoba és dekadens nyugatiak, akik sokkal erősebbek is, mint ők, nekik akarnak esni olyan dolgokért, amiért a saját nyugati árnyékkormányaik felelősek, beleértve a Nyugat által finanszírozott muszlim terroristákat is. Harmadjára pedig, Amerika megteremtette a számukra tökéletes ellenséget, ugyanis a terrorizmus legyőzhetetlen, mivel rejtőzködik, bárki lehet potenciális terrorista, így a terror elleni harcot állandósítani kell. A háború béke, ismerős már? Orwellnél a különböző földrészek háborúznak egymással egyfolytában, de úgy látszik, a valóság ezúttal is túltett a fikción, hiszen a láthatatlan és rejtőzködő világerő kreált egy láthatatlan és rejtőzködő ellenséget, ami bárhol ott lehet, és bármikor felbukkanhat. Micsoda zseniális álca. A terrorveszély persze ennek értelmében már magában a megvalósult Új Világrendben lenne ideális kontrolláló eszköz, de ma is remekül beválik, pedig még nincs Új Világrend. Ma Amerikában erre hivatkozva szűkítik az emberek szabadságjogait, építik a börtöntáborokat, és hozzák azokat a törvényeket, melyek megteremtik a diktatúra bevezetésének feltételeit. Ez gyakorlatilag már meg is valósult, az amerikai elnök egy tollvonással diktátorrá válhat, ha valamilyen válsághelyzetre hivatkozva felfüggeszti az Alkotmányt és hadi törvénykezést vezet be. Sok alapvető fontosságú törvény már ma sem él, például a Habeas corpus és a Posse commitatus; ezek azt jelentik, hogy gyakorlatilag Amerikában megszűnt az ártatlanság vélelme, és az a tiltás, hogy amerikai csapatok nem vethetők be amerikai földön. Olyan bűnért is mehet ma már valaki börtönbe, amit még meg sem tett, csak talán megtehette volna. Tessék utánanézni, nem áll szándékomban hazudni, még ha néha tévedek is. Vannak repülőtereken ún. rosszindulat-detektorok is, hasonló okból. Amerikában megágyaztak tehát egy 1984-stílusú diktatúrának és a polgárháborúnak, katonai elnyomásnak, és gyakorlatilag a tömeges fizikai megsemmisítésnek is; Amerika tele van potenciális haláltáborokkal.

Hogy mindez valósággá váljon, ahhoz csak ez előbb említett válsághelyzet kell, ami lehet például terroristatámadás vagy gazdasági összeomlás. Mindkettő lehetséges bármelyik pillanatban, ugyanis gazdasági összeomlások tervszerűen történnek a bankárelit hatalmának köszönhetően. Azonban nem olyan hülyék ők, hogy ne tudnák, hogyha összeomlasztanak egy gazdaságot, amin élősködnek, akkor az ő játszmáiknak is vége. Inkább akkor kezdődik, mivel a válság nekik kedvez, hiszen ők a hitelezők, nekik tartozik szó szerint mindenki, hiszen az állam a népre hárítja a saját hülye döntései következményét, arra hivatkozva, hogy az állam belőlünk szerveződik és miattunk van. (Dehogy van!) A válság a legradikálisabb módja annak, hogy a fiktív pénzvagyont valós termelővagyonná alakítsák át úgy, hogy potom áron felvásárolnak mindent, amit a csődbement gazdaság kénytelen eladni. Ez az igazi hatalomszerzés, és ezt akarják globális méretekben megvalósítani, hogy létrehozzanak egy neofeudális új középkort, ahol egy 10%-ra lecsökkentett, ostobává tett és szelektált népességen akarnak uralkodni, mint high-tech földesurak, akik olyanok lennének technikailag a néphez képest, mint egy fejlettebb faj. Ezek a legmerészebb tervek, és ennek a közelebb hozásához kell, hogy Amerika nyissa a táncot a saját összeomlásával. Az előbbiek értelmében ez azt jelentené, hogy a náci Németország és a szovjet Oroszország után a következő ebben a sorban a totalitáriánus Egyesült Államok, vagy inkább Észak-Amerikai Unió lenne. 

Amerika tehát bukhat, és könnyűszerrel világháborút robbanthat ki. Már meg is vannak a katonai tömbök az USA-EU-Izrael és az arab világ-Irán-Kína-Oroszország személyében. Elő van készítve a totális katasztrófa. 

Amerika bukhat amiatt is, mert összeomlik a gazdasága, de más miatt is talán. Visszautalnék arra, hogy Obama muszlim, és valószínűleg nem amerikai. Az amerikai elnök nem amerikai, magyarán terrorista. Ennél kevesebbért is robbantottak már ki világháborút. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy Obama, vagy inkább Barry Soetoro 3 év alatt meg sem próbálta cáfolni, hogy ezek a vádak ellene hamisak lennének, kivéve azt az egy esetet, amikor bin Laden erősen kérdéses megölése után, ami mellesleg május elsején, egy pogány boszorkányünnepen történt, és akkor alapították a szabadkőművesség csúcsát, az Illuminátus rendet, valamint ezért lett a szovjeteknél a munka ünnepe május 1; azoknál a szovjeteknél, akiknél szinte mindenki szabadkőműves zsidó volt, és ezért lett a szabadkőműves vörös szín, és az okkult szimbólum ötágú csillag a jelképük; szóval a bin Laden megölése utáni kritikus hangokat elnyomandó, kiadott a Fehér Ház egy olyan pdf-dokumentumot, amin Obama hawaii születési anyakönyvi kivonata van beszkennelve, ennek ellenére a pdf-et szét lehet bontani rétegekre, ahol látni lehet, hogy mit írtak bele a dokumentumba utólag. Arcátlan csalás az egész. Obama tehát hatalmas kérdőjel. Lehet, hogy egy ciklus után hazamegy, de még ekkor is elő lehet venni utólag, hogy törvénytelenül volt elnök, és kirobbantani a botrányt. Ha újra akarják választtatni, akkor az nem lehetséges máshogy, minthogy csinálnak egy új szept. 11-et. Ez ugyanis nagyon erősen hat a birkanyájként viselkedő népre, aki ilyenkor megijed, és támogatni kezdi az elnököt, bárki legyen is az. Ezt a statisztikák nagyon jól igazolják. Ez vezethez ahhoz, hogy válsághelyzetre hivatkozva nem is lesz választás 2012-ben, hanem Obama marad jogszerűen elnök, meghatározatlan ideig, és vagy leleplezik, mint muszlim betolakodót, és bevezetnek egy brutális diktatúrát és népirtást, vagy maga Obama lesz a diktátor, legalább egy ideig. A személyisége alapján, és a róla felépített imidzs alapján én ezt tartom a legvalószínűbbnek. Talán Obama viszi bele Amerikát egy világháborúba, talán Obama miatt megy Amerika a világháborúba, talán hamvába hal ez az egész mielőtt elindulhatna. Kiszámíthatatlan minden, valószínűleg még azoknak is, akiknek mindezt érdeke megvalósítani. Az ő lábuk alatt is csúszóssá vált a talaj, és félnek tőlünk, reméljük Obama hirtelen őszülése is ennek a jele. 

Ez volna a politikai-pénzügyi szál, aminek a célja a világméretű neofeudális új középkor létrehozása lenne, mint a birodalomépítések történetének betetőzése, egy végleges állapot létrehozása. Azonban a harmadik nagy szál az én elképzelésem szerint kivezethet ebből az útból amellett, hogy az Új Világrend összeesküvést beilleszti egy sokkal nagyobb keretbe, mint epizódot; ez a keret pedig szorosabban kapcsolódik az első szálhoz, de azt is kiegészíti, és tágabb keretbe foglalja, valamint magába olvasztja azt is, hogy égető szükség van egy újfajta tudomány, elsősorban egy új fizika, tudati fizika kidolgozására. Megérzésem szerint ez az elmélet már erőteljesen meg is van alapozva. Szóval bonyolult a dolog, de így annál izgalmasabb is. 

Ez a harmadik szál pedig véleményem szerint arra lenne tudományosan alapozható, hogy a térnek, téridőnek van egy meglehetősen bonyolult, de még fel nem fedezett finomszerkezete. Ennek a finomszerkezetnek az egyik része ez a bizonyos láthatatlan világ, ami teljesen máshogy működik, mint a mienk. Az odaátról érkező információk alapján is arról lehet szó, hogy azért nem képesek ezek a fejlettebb világok erősen kölcsönhatni a mienkkel, mert magasabb rezgésszámmal rezegnek azok a létsíkok. Nekem erről az az elképzelésem, hogy valószínűleg igaz a dolog, de kicsit átfogalmazva nekem érthetőbb; én rezgésszám helyett magasabb Planck-állandójú világokról beszélnék, mégpedig azért, mert ez talán tudományosan könnyebben megérthető, ha igaznak bizonyul Matti Pitkänen egyszemélyes egyesített elmélete, a topologikus geometrodinamika (TGD). Komoly esély van tehát ennek az érthetetlen láthatatlan világnak a tudományos felderítésére.

A TGD-ben a Planck-állandó kvantálásával, és a Planck-állandók spektrumának létrehozásával létrejönnek olyan sötétanyag-világok, amik mind közönséges anyagból vannak, csak a Planck-állandóik különbözősége miatt úgymond fentről lefelé láthatatlanok egymásnak. Ez azt jelentené, hogy az univerzum 96%-át kitevő sötét anyag/energia valójában klasszikus világok egymásra rendezett szféráit jelenti, így hirtelen az üresnek tűnő univerzum megtelik élettel, ráadásul sokkal fejlettebb élettel, mint amit mi képviselünk.

Ezekről a bizonyos különböző rezgésszámú világokról beszélnek a halál utáni élet kapcsán is, és a látható univerzum kapcsán is. Hogyan bogozható ki ez az egész?

Valószínűleg úgy, hogy egy éles vonallal ketté kell választanunk a mi látható világunkat, és azt a láthatatlant, ahova földi pályafutásunk után kerülünk. A mienket ugyanis az anyag uralja, az anyag tohonyasága, alantassága, visszahúzó ereje. Joggal nevezhető a földi élet börtönnek, aminek viszont nagyon kifejezett célja van. Ezzel szemben a másvilágot, amit őseink ezért is neveztek másnak, egyértelműen a szellem uralja. Minden gyönyörű, semmi sem romlik el, a gondolat erejével lehet közlekedni, látni mások gondolatait és szándékait, akár a földre visszatérve is. Sokan csinálják ezt, tudatosan, vagy egyszerű butaságból, esetleg aljasságból. Halála után ugyanis minden ember marad olyan, amilyen volt, csak földi börtönéből szabadul ki. Az ilyen buta szellemek miatt, akik többnyire még haláluk után is hazajárnak, mert sokszor észre sem veszik, hogy meghaltak, lehet az, hogy minden kultúra ismerte a poltergeist jelenséget is. Ez ma is viszonylag könnyen megtapasztalható. Sok a buta ember, sok a hazajáró buta halott is.

A két világ közti eltérés tehát akkora, hogy képzeletben nyugodtan elválaszthatjuk őket egy függőleges vonallal, és azt mondhatjuk, hogy az előbbi különböző rezgésszámú rétegek mind a kettőben jelen vannak ugyanúgy. Az egyikben hetedik mennyországról beszélnek, majd aztán egyesülésről a Teremtővel, a másikban pedig oktávokról, aminek a végén következik a visszatérés a Teremtőhöz. Mind a kettőben szerepel a 8-as, tehát az oktáv, ami a TGD-ben is kulcsfontosságú, a p-adikusság használata miatt, ha nem csal a memóriám. Ebben ez oktávban, amelynek minden bizonnyal a 3. fő szintjén vagyunk most, 8 réteg van, mind anyagi, mind asztrál, az egyes rétegekben pedig egymásba ágyazva végtelen sok kisebb oktáv. Ez is nagyon erősen rezonál a TGD-vel. Az oktáv bezárulásával pedig újabb oktáv kezdődik, tehát a Teremtőhöz való visszatérést újabb teremtés követi.

Az anyagi és szellemi világ közti alapvető különbséget talán az adhatja, amit Matti valós- és p-adikus téridősíkoknak nevez. Anyagszerűek, és elmeszerűek, legalábbis az én olvasatomban.

Bár azon sem lepődnék meg, ha az elmeszerű téridőben is lenne sötét anyag, mert eddigi kutakodásaimból az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az ember tudata halálakor átkapcsolódik egy replikatestre, amit odaát használ, és éppolyan szilárd, mint amink most van. Talán ez lehet egy sötétanyag test, bár nem biztos.

Más forrásokban ezt az alapvető különbözőséget úgy jellemzik, hogy van egy téridő és egy időtér. Ez az időtér a láthatatlan másvilág. Ez azért is nagyon találó, mert ez egyik dolog, ami a másvilágon nagyon más, mint itt, az az idő. Vissza lehet nézni a múltba, és az ember egyik feladata is az odaát, hogy végignézi az életét, amit aztán ráér elemezgetni. A visszanézés viszont pillanatszerűen történik, és az ember mindent egyszerre lát. Látja minden cselekedetét, és minden hatást, amit ezekkel másokból kiváltott. Erre szolgál gyakorlatilag az odaát, hogy az ember kielemzi az élete során szerzett sebhelyeket és megpróbál tanulni belőlük, majd kiválaszt egy új megmérettetést, elrendezi előre szinte az egészet, majd a leszületésekor mindent elfelejt, és újra játszani kezd. Ez a fő feladat, de mire ez megvalósul, többnyire évszázadok, de legalább pár évtized eltelik, és addig az ember azt csinál, amit csak akar. Többnyire tanul, és szabadabban él, mint valaha. Nincs sietség.

Azonban újjászületni csak egyre későbbi korokban lehet, korábbiba már nem. Hiába nézheti meg az ember odaát a múlt eseményeit úgy, mintha részt venne bennük, a földre nem tud visszamenni előbb, csak úgy, ahogy a földön az idő folyik. Olyasmi magyarázata lehet ennek, hogy az időtérben ki lehet szakadni az idő folyásából, és meg lehet szemlélni a téridőt, magyarán az einsteini téridőt, mint négydimenziós entitást, amelyben semmi sem veszik el, csak a most pillanata sodródik előrefelé, és mi itt a földön csak ezt a mostot vagyunk képesek érzékelni.

Abban, hogy csak későbbi időpontba lehetséges leszületni, annak a bizonyítékát látom, hogy Mattinak igaza volt azzal, hogy kétféle idő létezik, a visszafordítható (visszanézhető) geometriai, és a visszafordíthatatlan szubjektív idő. Ezt a szubjektív időt, a földi sík sodródását az idővonal mentén, nem tudják megtréfálni odaátról sem.

No de hol is lehet ez az odaát? Gyakorlatilag itt van. Egy teret foglal el velünk, csak éppen nem érzékeljük.

Ennek értelmében már ez a tér is, amiben élünk, nyüzsög az élettől, leginkább halott emberektől, legyenek azok jók, átlagosak, emelkedettek vagy alantasak. Az ostobák hazajárnak, poltergeistot játszanak, az átlagosak figyelik a szeretteiket, vigyáznak rájuk, próbálnak jó gondolatokat plántálni az agyukba, éppúgy, mint ahogy a gonoszok plántálnak rosszakat, mert örülnek, ha bukni látnak minket, hiszen irigyek a jóra, és semminek nem tudnak örülni. Ez a gonoszság egyik sarkalatos pontja, az irigység, hogy nem tudnak megállni a jóság fényében. Ezért félnek a démonok a feszülettől, Bibliától, ezért kezdenek el vonaglani, és állat módjára üvölteni azok a megszállottak, akiket lespriccelnek szenteltvízzel, vagy megemlítik Jézus nevét. A megszállottakról is van némi személyes tapasztalatom, mint ahogy a poltergeistról is, mind a kettő meglehetősen, sőt azt is ki merem mondani, hogy kimondottan gyakori jelenség. Az emelkedett szellemek viszont elmennek innen, hisz tudják, hogy csak akkor kezdenek el igazán élni, ha már meghaltak. Elmennek tanulni és csak tanítani járnak vissza.

Viszont vannak olyanok is, akik nagyon hamar visszajönnek, néhány órával, nappal a haláluk után már választanak egy új testet; többnyire akkor, ha erőszakos halált haltak. Feltehetően ezek az emberek kétségbeesetten kapaszkodnak az életbe, és rögtön visszajönnek, pedig ez így értelmetlen, és még rossz is. Én ennek tudom be azt, hogy ilyenkor a felejtés nem mehet teljesen végbe, és magukkal hozzák az előző személyiségüket. Ilyen esetben történik például olyasmi, hogy egy ötéves kisfiú fogja magát, elindul otthonról egy néhány utcányira levő másik házhoz, amit még soha nem látott, de úgy megy oda, mintha már százszor megjárta volna az utat, benyit, közli a háziasszonnyal, hogy ő a felesége, ő pedig oda akar költözni, vitának helye nincs. Az ilyen kísérteties eseteknek se szeri se száma. Ilyenkor döbben rá az ember a felejtés szükségszerűségére, ugyanis úgy nem lehet élni, hogy az ember egyszerre több személy.

Néhány esetben, amikor a hirtelen halált halt ember gyorsan jön vissza, akkor magával hozza azoknak a sérüléseknek a nyomait is, amik végeztek vele, többnyire anyajegyek, vagy valamilyen bőrhiba formájában. Ez talán azért lehetséges, mert a test súlyos sérülésekor az a bizonyos csatolt replikatest is sérül, és ilyenkor nincs ideje kijavítódni, így olyan lesz, mint egy hibás öntőminta. A keleti energiagyógyászat is erre alapul, hogy az ember energiatestét gyógyítja, így az energiatest gyógyulását követheti a fizikai test gyógyulása. A következő kísérletem ez energiagyógyászat lesz, nem lepődnék meg, ha ez is működne.

Tehát abban biztosak lehetünk, hogy nem vagyunk egyedül, nemhogy az univerzumban, de még a saját szobánkban sem. Az asztrálsíkok rétegei itt vannak körülöttünk, egymásba hatolnak a mi terünkkel, és valószínűleg ugyanígy itt vannak velünk a sötét anyagi szférák is, amik sokkal fejlettebb civilizációknak adnak otthont. Azt hiszem, azt láthattuk, hogy az asztrálsíkok bizony néha átütnek a mi világunkba, mint a tinta egyik papírlapról a másikra. Van-e bizonyíték arra, hogy a sötét, anyagi téridősíkok is itt vannak valahol?

Van ám. Ezek azonban jóval ritkábbak, mert ők mind emelkedettebbek nálunk, így a kapcsolatfelvétel is nehezebb, mint a halott emberekkel, akik sokkal inkább olyanok, mint vagyunk, kiváltképp azért, mert gyakorlatilag mi vagyunk azok.

Ezek a felsőbb lények éppen ezért a legjobb médiumokon keresztül nyilvánulnak meg, és elmondanak olyan dolgokat, amitől begöndörödik az ember haja. Az egyik ilyen forrás, akire a legnagyobb részben fogok támaszkodni, elmondja, hogy ő a hatodik szintről (vagy ezután csak hatodik sűrűségből) való, és erre a szintre már az jellemző, hogy a saját, azonos céljukat felismert egyéni tudatok egymás felé orientálódnak, és alkotnak egy memóriakomplexet. Ő egy ilyen memóriakomplex, gyakorlatilag az egykori bolygólakókból szerveződött kollektív tudat, aki az ókorban beavatkozott a földi történelembe, és az egyiptomiak úgy ismerték, hogy Ré isten. Ő egy olyan memóriakomplex, amit a földön Akasa-krónikának, vagy akashic recordsnek szoktunk hívni; egy olyan könyvtár, ahol minden valaha történt esemény megkereshető, és újraélhető. Valahogy ebbe tudnak belenézni az asztrálsíkokon is, és egészen biztos vagyok benne, hogy ez a könyvtár tényleg létezik. Minden történelmi eseményt visszanézhetünk majd, hogy hogyan volt. Van igazság, ebben egész biztos vagyok.

Azonban ez az Akasha-krónika nem az univerzum szövete, vagy Isten elméje, stb, hanem a saját memóriakomplexünk. Ezzé fog válni egyszer az emberi tudatok halmaza, egy ilyen tudati szuperinternetté.

Ré azt mondja, hogy amióta beavatkoztak, nem nagyon mozdultak el a közelünkből, most például a Vénusz egyik magasabb sűrűségbeli síkján élnek. Tehát tényleg tele van az egész Naprendszer. Állítólag a Szaturnusz gyűrűinek magasságában van a Naprendszer nyolcadik sűrűségbeli Galaktikus Szövetsége.

Erre hagyok egy kis időt…

No de akkor miért nem nyilvánulnak meg nekünk? Miért nézik el azt, hogy itt irtjuk egymást, miközben azt képzeljük, hogy teljesen egyedül vagyunk, mint az univerzum legbonyolultabb és legdicsőbb kreatúrái.

Hát kérem szépen erre azt lehetne mondani, amit Ré isten is mond, hogy voltak ők itt nem is egyszer, de nem sokat tudtak velünk kezdeni. Ugyanis mindenkinek magának kell szellemileg felnőnie, hogy megérthesse és elbírhassa az igazságot. Egyszerűen a mai napig rossz a hozzáállásunk a dolgokhoz, de nézzük is meg közelebbről, hogy miért. Mit várnánk mi az ufóktól? Hogy megoldják a globális problémáinkat? Leállítsák a háborúkat, kijavítsák a hibás egyenleteinket, megtalálják a Higgs-bozont, befejezzék a húrelméletet, technikai újításokat adjanak, elvigyenek a bolygóikra, tanítsanak minket, meggyógyítsák a beteg társadalmainkat, elhozzanak egy aranykort, ahol mindenki boldog és gazdag? Ilyesmiket szeretnénk tőlük, de nem így működik ez, ebben pedig a kulcsszó a tudat, ami nekünk, modern nyugatiaknak ugyebár nem jelent semmit, csak az agy áramköreit és kémiáját. Ilyen ostoba, és mindennek ellenére arrogáns és pöffeszkedő fajjal pedig nem lehet sok mindent kezdeni a tudat univerzumában, amiben minden valószínűség szerint élünk.

De nézzük is meg, hogy miért nem jönnek ide az ufók bébiszittelni minket. Egyfelől azért, mert ugye azt mindnyájan tudjuk, hogy a hatalmi struktúra olyan a földön, hogy csak a mi érdekeinket szolgálja, és ha tudnának valamit az ufókról, akkor azt rögtön elmondanák. Roswellről is elmondtak mindent, azóta is az összes lezuhant hajót eldugták valamilyen hegy mélyére, földalatti bázisokat hoztak létre világszerte csak ezért, és a többi. A gabonakörökről is azt hisszük, hogy mind hamisítvány, ha eljön néhány ufó be a nagyvárosok fölé balettozni egyet fényes nappal, akkor inkább nem foglalkozunk vele, hogy mi volt az, vagy inkább elhisszük hogy ballonok voltak, vagy ha spirálokat rajzolnak az égre, akkor inkább azt hisszük, hogy meghibásodott rakéták. Nem is lennénk felkészülve a kapcsolatfelvételre. A másik dolog az, hogy a tér szerkezete miatt ezek a szférák csak alulról felfelé láthatatlanok, fentről lefelé nem, tehát az idegenek nemhogy mindent tudnak rólunk, te többet is, mint mi saját magunkról. Nem kell tehát idejönniük tanulmányozni minket, nem kell nekik a mi kis tudásunk, mert tudják, hogy az szinte mind rossz.

De a legfontosabb pont, amiért nem jönnek, az a következő. Azért nem jönnek, mert jobban értik létezésünk célját, mint mi magunk. Mi azt hisszük, ostoba, modern nyugatiak, hogy egy felrobbant ősanyagból kialakult univerzum egyik jelentéktelen galaxisának a karján, egy hasonlóan középszerű csillag körül összecsomósodott sárgolyón csomósodtunk össze annak következményeképpen, hogy egyes molelulacsoportok valamilyen oknál fogva önzően kezdtek el viselkedni, saját magukat kezdték el replikálni, majd egyre bonyolultabb túlélőszerkezeteket kezdtek maguk köré építeni, így gyakorlatilag létrejött az élet. Ennek az önző küzdelemnek a végén pedig, ahol minden, ami nem önzés, csak leplezett önzés, kialakult, majd tudatra ébredt az ember, aki kultúrát alkotott, társadalmat, művészetet, tudományt.

Ez bár részigazság, de fájdalmasan messze van a valóságtól, és ebben a formában ez a tudományos szemlélet egész egyszerűen olyan, mint egy mentális betegség. Ha akaratlanul is, de tényleg a tudósokból lettek Lucifer modernkori papjai, mert ezt az állapotot nekik is nagyban köszönhetjük.

Egy ilyen világnézettel a fejében az ember azt hihetné, hogy az élet célja a haladás, a technikai-tudományos fejlődés, a boldogság, jólét, béke. Az emberi faj előrehaladása az apró egyéni önzések által. Márpedig ha ismerné a modern ember a láthatatlan világ létét, akkor tudhatná magától is, hogy ez nem így van. Ha ez lenne a cél, akkor eleve nem kellene ebbe a világba jönnünk, hanem maradhatnánk odaát. Erkölcsileg kell nemesednünk, ezért kell megtapasztalni a földi sík durvaságát és börtönét. Örökös fejlődés van, és nem 70 évig tartó boldogság, el vagyunk mi tévedve, de nagyon. Eleve azért ilyen szar a világ, mert különben nem érnének azok a megpróbáltatások, amikért idejöttünk, miután nagyrészüket előre kiválasztottuk saját magunknak. A Föld egy nehéz iskola; aki el akarja hagyni végleg, annak előtte le kell diplomáznia. Az ércet is szét kell porlasztani, hogy kinyerhető lehessen az arany, és ez velünk is így van, katalizálni kell a fejlődést, hogy legyen min dolgoznia a szabad akaratnak. Mégis egyfolytában azon rinyálunk, hogy „szétporlad az érc”. Hogy szar az élet, igazságtalan, fáj, összetör. Azért jöttél ide, az isten áldjon meg!

Azért jövünk ide, hogy megtapasztaljuk mindazt, amit a földi sík adhat, erről beszél Ré is a következőképpen: minden sűrűségnek megvan a maga szerepe az oktávban. Az első mindig az alap, ez a mi esetünkben olyan tudatos entitások létezése, amiket a káosz fizikai szabályai irányítanak, mint pl. egy gázbolygót. A második sűrűség az növényi és állati szint, a fény felé törekvés, az önfenntartás, többnyire öntudat nélkül. Érdekes lenne tudni azt, hogy ez a két sűrűség különbözik-e egymástól fizikailag. A harmadik sűrűség az öntudatra ébredés, és az öntudat teljes kifejlődése; ebben élünk mi. A negyedik a feltétlen szeretet, az ötödik a bölcsesség, és így tovább. Mi csak a harmadik szinten kerestük az idegen létformákat, de ott nem csoda, hogy nem találtuk. Máshol vannak. Síkföldön túl.

Nos, a harmadik sűrűség lényegét aképpen magyarázta Ré, hogy ez való arra, hogy az ember személyisége, meggyőződései, tudása teljesen kibontakozhasson, ez a harmadik sűrűség lényege. Ehhez azonban szabad akaratot kell biztosítani, és most tessék erősen figyelni: ezért a Föld nevű űrhajó egy szabad akarati zónaként van fenntartva, amit azzal biztosítanak, hogy helyeztek ránk egy karantént. El vagyunk szigetelve az élettől nyüzsgő univerzum többi részétől, mert nem értük el azt a tudati szintet, hogy csatlakozhassunk. Egyedül kell minket hagyni, míg el nem értük a szükséges szintet; addig nem jöhetnek látogatók, mert csak a baj lenne belőle. Olyanok vagyunk, mint egy állatkert. Emberkert. Egy olyan kert ahol egy szabály van, a szabad akarat törvénye, mely egyben a zavarkeltés törvénye is; Law of Confusion. A szabad akarat az eszköze annak, hogy felismerd: a szabad akaratoddal saját magad tévesztetted meg. Ez az én gondolatvilágommal nagyon rezonál, miszerint minden illúzió, vagy bizonytalan. Az egyedüli dolog, amit nem lehet a feje tetejére állítani az a jézusi szeretet. Ez vezet ki a karanténból.

Erőltetettnek hangzik? Akkor nézzük tovább a sztorit. Ré, és más „isten” állítása szerint is, akit úgy ismertek az egyiptomiak, mint P’taah, ezek a magasabb tudatok többször is köztünk jártak, vagy hajóval, melyek tulajdonképpen túlnyomórészt dimenzióhajók, vagy úgy, hogy leszülettek közénk, és tanítani próbáltak minket. Valószínűleg ezért mesél arról sok ősi kultúra, hogy az égből jött emberek tanították meg őket a tudományokra. Próbálták felemelni az emberek tudatát, és ez valószínűleg azt is jelenti, hogy DNS-szinten is kicsit belénknyúltak. Érdemes lenne ebbe is hosszan belemenni, de most kihagyom.

Ré volt az, aki leszállt Egyiptomban és Dél-Amerikában is. Amikor Dél-Amerikából elmentek, akkor annak az lett az eredménye, hogy maguk mögött hagyták a legvéresebb kultúrát, de nem azért mert így akarták. Egyszerűen így reagáltak az emberek. Megmondták nekik, hogy visszatérnek, erre ők emberáldozatokkal akarták visszacsalogatni őket. Elég menthetetlen az ember, nemde?

Hasonló történt Egyiptomban is. Ők építették a piramisokat, legalábbis az elsőket, és nem is akárhogy. Hasonlóan, mint ahogy a szellemvilágban az akarat erejével teremthető anyag a semmiből. A TGD szerint is lehetséges szándékkal anyagot teremteni a vákuumból, és erre laboratóriumi kísérletek is vannak. Szóval a Nagy Piramis gyakorlatilag szellemanyagból van, annak ellenére, hogy kő. Azt mondta Ré, hogy az építését Imhotepre fogták, akire ezért halála után szinte istenként tekintettek, holott a Nagy Piramis a semmiből jött, és nem kis meglepetést okozott. Ha tényleg létezik az Akasa-krónika, akkor talán ezt is megnézhetjük benne egyszer.

Ré részletesen elmagyarázta, hogy a piramisok mire valók, miért építettek Dél-Amerikában is. A láthatatlan szférákhoz hasonlóan vannak ugyanis láthatatlan energiák is, amik áthatják a teret, a piramisalak pedig ezeket az energiákat csatornázza, fókuszálja. A piramisok elsődleges célja a gyógyítás volt, a test és a lélek közti, mint láttuk, nagyon is valós kapcsolat helyreállítása. Ezért kell fókuszálni az energiákat, és ezért vannak a galériák a piramisokban, mint rezonátorok. A működésük pedig nagyjából arra vezethető vissza, hogy meglazítják a test és tudat közötti kapcsolatot, így lehetőség nyílik arra, hogy az újra kialakuló kapcsolat tökéletesebben jöjjön létre, kevesebb blokk legyen a kapcsolatban. Ebben ismét csak az indiai energiatest visszaköszönését érzem. Ré tanításai szerint a piramisban a létrejövő meditatív állapot előidéz egy meglazult köteléket test és szellem közt, majd a szertartás végén az ember új energiákkal tér vissza, mintegy újjászületve. Mindezt úgy ferdítették el az egyiptomiak, hogy a meglazult kötelék a halált jelenti, az újjászületés pedig szó szerint veendő, beraktak hát halott fáraókat a piramisokba, hátha majd újjászületnek egyszer. Kivégeztek így egy újabb spirituális tanítást.

Ebből is az látszik, hogy nem nagyon lehet velünk mit kezdeni, míg fel nem növünk. Médiumon keresztül P’taah is azt mondta, hogy az ő népe is szaporodott az emberekkel, de az emberek hamar a hatalom és felsőbbrendűség hajszolásába kezdtek, így egyszerűen itt hagytak minket. Ehhez hasonló történetek a Bibliában is vannak, kiváltképp az apokrif részekben. Nephilimek, Anakimok, Figyelők, Fénylők. A sumérok úgy hívták őket, hogy Annunakik.

Tehát a karantén meglehetősen ritkán függesztődik fel, és vannak, akik nem is nagyon akarnak idejönni. De vannak, akik igen. A rosszfiúk. Ugyanis ez a bizonyos oktáv két különböző úton is bejárható, a másoknak tett szolgálat útján, és az én szolgálatának útján. A fejlődés kulcsa minden esetben az, hogy fel kell ismerni a szolgálat fontosságát, mégpedig a Teremtő szolgálatának fontosságát. Mivel mind a Teremtő részei vagyunk, akkor is őt szolgáljuk, ha a többieket szolgáljuk, de akkor is, ha magunkat. Az út kétféleképpen is bejárható tehát, az egység keresésének útján, és az elszigetelődés, hatalom, kontroll, manipuláció, megtévesztés útján is. Ez utóbbit járják a gonoszok, akik néha át tudnak törni a karanténon, és ilyenkor megpróbálnak manipulálni. Az Orion-csoport szövetsége, a hódítók, leigázók, akik mindenhol megpróbálnak felállítani egy elitet, hogy azon keresztül hajtsák rabszolgaságba az adott népet. Hogy miért nem pusztítanak ki minket, vagy miért nem költöznek egyszerűen ide? Mert akkor nem fejlődnek tovább, csak az én folyamatos szolgálata fejleszt, a folyamatos megtévesztés, manipuláció, pusztítás, stb. A másik ok pedig, hogy akkor fejlődnek ők is a legtöbbet, ha meghagyják a szabad akaratunkat, és az emberiség a szabad akaratából válik rabszolgává azáltal, hogy azzá teszi a saját elitje, aki kapcsolatban áll a hódítókkal. Ezek a hódítók egy nagy szövetséget alkotnak, és megragadnak minden alkalmat, hogy belenyúljanak a tudatunkba, azokhoz az ostoba emberekhez hasonlóan, akik haláluk után visszajönnek ártani nekünk, vagy egyenesen megszállni embereket.

Sok ilyen hódító itt él a földi asztrálsíkokon, mert nem akarnak újjászületni a világukon, hanem itt maradnak dolgozni a birodalmukon, és szolgálják tovább saját önös érdekeiket. Ők azok, akik élősködnek azokon a negatív töltetű energiákon, amiket akkor bocsátanak ki az emberi elmék, amikor félnek, rettegnek, gonoszan viselkednek. Ha háborúk törnek ki, népirtások, éhínségek, terror támad és rettegés. Ezekre a gondolatokra érzékeny az asztrálvilág, ebből táplálkoznak a hódítók. Ezt aratják le, mint egy búzamezőt, ezért tartanak minket, mint birkát a gyapjáért. Én azt sem tartom véletlennek, hogy a mai mindennapi életünk a félelmen alapul. Folyamatos etetés a gazdiknak.

De hogyha ez lenne az Új Világrend piramisának a csúcsa, akkor elvesztünk, végünk van. Azonban nem ez, mert az Orion-csoportot is csak felhasználják. Felhasználja a szövetséget egy másik memóriakomplex (tehát egy fejlett faj), ami szerződést kötött a Galaktikus Szövetséggel, hogy megtanít minket, embereket szolgálni. Ez a baj velünk ugyanis, hogy nagyon lassan tanulunk, és olyanok vagyunk, mint a langyosvíz. Nem szolgáljuk se a másikat, se magunkat, így nem találjuk meg a Teremtőhöz visszavezető utat. Úgy magyarázták ezt, hogy Jahve, ami bizonyos szempontból hasonló, mint a saját fajunk memóriakomplexe, tehát valamilyen szinten mi is a részei vagyunk, létrehozott egy jóindulatú diktatúrát, ahol minden szép volt, de kivonta magát a fejlődés alól, az egyetlen szabály alól. Erről beszél úgy a Biblia, mint az Édenkertről, ahol nem ismerte az ember a jót és a rosszat. A Tudás Fája, pontosabban a jó és a rossz tudásának fája jelképezi azt a szerződést, amit ez a memóriakomplex megkötött, hogy kihúzzon minket a jóindulatú diktatúrából azáltal, hogy utat mutat, az én és a többiek szolgálatának útját, a pozitív, illetve a negatív polaritást. Ez a memóriakomplex, mely számunkra istenszerű, magára vállalta a negatív pólus létrehozását. Ez az isten Lucifer. Az ősgonosz, aki úgy uralja a földet, hogy el is hitette velünk saját nemlétét. Ő használja ki az Orion-csoportot, ő akar Új Világrendet, világméretű rabszolgaságot, véget nem érő háborúkat, brutális népességcsökkentést, totális embertelenséget. Az ő kezében van az Új Világrend piramisa, az Illuminátusok, szabadkőművesek, misztériumiskolák, bankárok, elnökök, szupertitkos földalatti városok, hírszerző szervek, minden. Ő robbantotta ki az összes nagy háborút, ő felelős minden nagyobb népirtásért, egyszerűen a legnagyobb titok közepette ő az úr. De mindezt nem azért teszi, mert ő is önmagát szolgálja, hanem azért, mert szeret minket…

Eljött egy többnyire polaritások nélküli világra, ahol ki akarja építeni belőlünk a pozitív pólust úgy, hogy ő magára vállalja a negatív pólust, hiszen ugyanúgy nincs pozitív pólus negatív nélkül, mint az elektromosságban. Minél erősebb az egyik pólus, annál erősebb a másik is.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miről szól a szerződés, tudni kell azt, hogy az oktáv egyes szintjei közt az átmenet akkor lehetséges, ha bizonyos kozmikus ciklusok leteltek. A Föld esetében ez azt jelentené, hogy az anyagi és a szellemi oktáv szférái is mind ott vannak sötét anyagként, ha minden igaz, de legalábbis valamilyen formában, de jelenleg csak az első három van használatban. Ha meghalunk, a harmadik asztrálszférára kerülünk, esetleg feljebb, az életmódtól függően, de leszületni csak a harmadik szintre lehet, mert a negyedik még nem manifesztálódott. Az várhatóan akkor fog, amikor letelik a 25 ezer éves kozmikus ciklus, ez pedig kb. 2012. Ezt jósolta meg apokalipszisként, ami amúgy azt jelenti, hogy feltárulkozás, - a karantén fellebbentése? – az a Newton is, aki többet írt a Bibliáról, mint a fizikáról. Ő 2016-ot számolt. Tehát ez lehet az az esemény, amelyet szintén a legtöbb kultúra vár, mint második eljövetelt. A keresztények, muszlimok, maják, és biztos sokan mások is. A maják azt tanítják, hogy eljönnek az ősök és régi bölcsek, mert megmondták, hogy mikor térnek vissza. Amúgy Ré is azt mondta 1981-ben, hogy ez a ciklus még megközelítőleg 30 évig tart. Az idén telt le.

Az új ciklus beköszöntekor aktiválódnia kellene a negyedik anyagi szférának. Ekkor következne az úgynevezett aratás, a lelkek aratása. Ez történik 25000 évente azokkal, akik már megtanulták azt, amire a harmadik sűrűség való, és szívesen kilépnének a feltétlen szeretet világába. Ha eljön az aratás, akkor kiléphetnek azok, pozitív és negatív irányba egyaránt, akik már ki tudnak lépni. Akik nem, azok maradnak még egy ciklusra. Hogy ez mégis miként fog megvalósulni, ha egyáltalán megvalósul, fogalmam sincs. Ré azt mondta, hogy a negyedik sűrűségbe jutáshoz a harmadik sűrűségű testnek el kell pusztulnia. Tehát meg kell halni.

Abban talán egyetérthetünk, hogy ennek a világnak, amit most ismerünk így is, úgy is vége, bármi történjék is. Én mindenesetre bízok az angyalainkban.

Ez a 25 ezer év, mire a Nap végigjárja az összes állatövi jegyet, alkot egy 75000 éves mesterciklust is. Magyarán már kétszer volt aratás. De nagyon keveseket lehetett learatni, és ezért jött ide Lucifer, hogy kiemelje azokat, akiket ki lehet emelni azáltal, hogy ellenpéldát szolgáltat. Nem akarom elhinni, hogy az Új Világrend összeesküvés nem azért ennyire egyértelmű-e az értő szemnek, hogy ezzel nekünk segítsenek.

Lucifer is egy ugyanolyan hatodik szintű memóriakomplex, mint Ré, tehát mind a kettő jóságos. De Lucifer átvette itt a kontrollt, hogy segítsen nekünk. Felhalmoz annyi negatív karmát, hogy a ciklus végén ki tudjon szakadni a harmadik sűrűségből a negyedik negatívba, hogy onnan, ledolgozva negatív karmáját, visszamenjen a hatodik pozitívba, ahonnan jött. Feláldozta magát értünk!

Az ide, harmadik sűrűségű testbe leszületett tagjai lehetnek az ún. AZOK, akik az Illuminátus piramis csúcsát képezik, és itt laknak a földön, bár úgy, hogy leszületéskor nem felejtenek annyit, mint mi. Ők laknak a földalatti városokban, és ők a végső magyarázatai annak, hogy az ufók soha nem nyilvánulnak meg nekünk nyíltan, ami azt jelenti, hogy ők sem megismerni, sem elpusztítani nem akarnak minket. Ők vagy a jófiúk, akik néha megmutatják magukat, hogy misztikus érzést váltsanak ki az emberekben, és emeljék tudati szintjüket, vagy az Orion-csoport tagjai, akik néha át tudnak slisszolni a karanténon. Őket dugdossa a hegyek mélyére és a föld alá Lucifer, és ezért van az, hogy ezekhez a roncsokhoz még az amerikai elnök sem férhet hozzá. Ezért van, hogy a történelem során mindig is ismerték az ufójelenséget.

Lucifer tehát el akar menni, ezért bevet mindent, hogy minél negatívabb legyen; háborúk, pénzügyi összeomlás, tömeghisztéria. Legalábbis ennek kell a végső szándéknak lennie, mielőtt elmennek. Viszont én úgy gondolom, hogy csak felállítják a rendszert, a Föld rabszolgasorba hajtását, mert tényleg ez lenne az Új Világrend, de itthagyják, mielőtt megvalósulna. Itthagyják azoknak a földi szolgáiknak, akiket nem visznek magukkal, és azok kezében összeomlik az egész, még mielőtt megvalósulhatna. Nem hinném, hogy véletlen, hogy az Új Világrend is pont a 2010-es évekre lett időzítve.

Hogy mi fog történni pontosan? Fogalmam sincs. Biztos, hogy hatalmas tűzijáték lesz, legyen az bármilyen. Biztosan ezért jöttünk ide amúgy, hogy ezt megtapasztaljuk.

Bármilyen furcsa, de ezen a szemüvegen keresztül én már úgy látom, hogy az ember legfeljebb meghal, de semmi baj nem történhet vele. Persze én is jobban örülnék, ha nem döglenék bele huszon-harmincévesen.

Mindenesetre van ez az egész annyira izgalmas, hogy gondolatban eljátszadozzunk vele. Én minden vasárnap éjjel szoktam olvasni egy olyan afterlife kutatónak az üzeneteit, aki már odaátról üzenget a feleségének és a világnak. Őt is az Új Világrend érdekli odaátról. Azt mondja, hogy minden a terv szerint halad az Átmenet felé. A nem evilági elemek már elmentek a Földről, itthagyták azt, amit felépítettek.

A Föld pedig nyüglődik; lehet, hogy tényleg Planck-állandót készül váltani…

Szeged,

2011. szept. 5.

A legtöbb embernek nem is való az igazság

Ez így igaz. Túlzottan el vannak ők foglalva saját magukkal. Meg úgysem bírnák el az igazság súlyát, nem akarnak hozzáizmosodni.

Hans is talking to John

Hardly anyone believes in strange new things that shock, awe the trained eye, and have an inherent beauty that gives you the creeps, that creates a whole new world. They laugh at them because they know they're impossible and absurd. They think they're smart. They're good. But this is exactly what mediocricy is. And the most serious danger about this is that you never realize that you are mediocre. You can only realize that you used to be mediocre, once you have become great. Until then mediocricy has absolutely no meaning for you. You think that mediocre ones are those who are less smart than you. So you are happy that you managed to get into a select group that feels an urge to stand up for their values and eradicate the opposition, that is by default considered inferior. You acquire a mission to save the less fortunate part of humanity from those you consider fools, your destruction of them becomes justified, you easily think it's even useful. You would never realize that you are a soldier of the status quo without any wisdom, because none of these three key words has any particular meaning to you.
You might be knowledgeable but you surely lack the knowledge of one thing, and that is history. This reflects that your consciousness is very restricted in the time direction, both towards past and future, you don't know the past and you sacrifice the future for yourself and for your ilk. What you live in is a period of now expanded forwards and backwards in time. Being so, it is mostly a naive and false fairy-tale, besides that it's so harmful for the living great ones that is beyond your current comprehension. Of course, current comprehension is also incomprehensible for you, since it's not too logical. Spiritual development is beyond logic; beyond logic where you think nothing intereseting resides.
The restriction of your consciousness is however, realised also in space, towards your fellow human beings, that is why you are a soldier, while falsely believing that you are a kind of a modern-day missionary.
Clever people hardly understand anything, nor they have respect for anyone apart from some carefully chosen individuals. They could never be told, that the entire world is a giant hoax. A deception where the deceiver is yourself. Why should the devil work at all? I wouldn't if I was him. You will do the job if you don't realise you're a slave...
Everything is the other way round and you come to this Earth only to learn all this and to never make the same mistake from now on. Because this makes you a man.
You have been here only because you haven't learnt this yet. How about that? Neither have all the other humans you share the Earth with. So you'd rather be patient towards them if you can. Just think about how many of them were patient towards your stupidities!
Of course, you -clever one- would never understand a thing of this, so I'm telling this mostly to my younger self, and to those brothers who could relate similar stories to themselves or to those who understand it.
I embrace every one of you :).

A XXI. század a hatalmasok szemszögéből

Az biztos, hogy nagyon nagy változások előtt vagyunk. Világtörténelmet formálók előtt, ha nem csak az én fantáziám túl élénk. Ha megússzuk valahogy ezt a helyzetet, valamilyen csoda folytán, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért. Nem nagyon látok más megoldást ugyanis, elkerülhetetlenek lesznek a nagy összeomlások, legyen az ökológiai, gazdasági, pénzügyi, politikai, technikai, tudományos, morális vagy világnézeti. Az összes terület döglődik és egyszer úgyis összeomlanak. Az előző listában viszont a politikai a legsúlyosabb, mert annak a kezében van az összes többi terület. Az összes! Épp erről szól a világkormány. Ha a politikai hatalom megőrződik, de a többi többé kevésbé összeroskad, akkor gyakorlatilag megvalósult az egy központból irányított világ. Egy neofeudális új középkor, ami egyben high-tech tudományos technikai diktatúra is. Hogy lehet egyszerre a kettő? Úgy, hogy egy romokban heverő, kishíján kiirtott, beteg és ostoba embertömegen uralkodik egy olyan elit, ami mindent irányít, és olyanok hozzánk képest, mint mi vagyunk egy dzsungelben, kőkorszaki körülmények közt élő törzshöz képest. Ez lenne az emberi történelem legsötétebb fejezete. Vagy inkább csak az emberi történelem betetőzése, létrejönne az egész világot lefedő birodalom.
De reméljük, hogy ez sosem valósul majd meg. Nem mindenhatók ők sem ugyanis, a manipulálási képességük pedig bevallottan is történelmi mélyponton van. Reméljük, hogy kicsúszik a kezükből az irányítás. Csak bele kell gondolni, hogy szeptember 11-e micsoda gyenge csalás volt sok szempontból, milyen értelmetlen valójában a terrorizmusra hivatkozni, mint veszélyre, vagy éppen mekkora égbekiáltó és egyértelmű csalás a pénzrendszer működése. Csak fel kellene végre ébredni, és felismerni ezeket ahelyett, hogy mindenki képes vagy figyelmen kívül hagyni mindezt, vagy letagadni, vagy félremagyarázni; mindezt persze úgy, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyja. Az egó tipikus megnyilvánulása. Én ebben látom a legnagyobb veszélyt amúgy, az egóban. Mert az ellen nincs ellenszer. Mindenki csak saját maga vehet vissza belőle, de mégsem teszi senki. Sokszor eszembe jut, hogy ha ledobnának egy atombombát azokra, akiknek nem fért az okos fejükbe, hogy mekkora bajban vagyunk, akkor ők úgy dögölnének meg, hogy tényleg fogalmuk sem volt semmiről. Mekkora igazságtalanság, hogy soha nem jönnének rá, hogy milyen hülyék voltak.
Pedig fel kellene ébredni, mert abban biztosak lehetünk, hogy a birkákat a vágóhídra terelik.
 

Jézus a saját lábán

Úton-útfélen találkozhat az ember a keresztre feszített Jézus kőszobraival, kiváltképp a kis falvak útjain és útszélein. Ott amúgyis olyan a hangulat, mintha megállt volna az idő, és ez azt súgná az ember fülébe, hogy itt már bizony régóta minden így van, jóval azelőtt is így volt, minthogy te idejöttél. És valahogy Jézus szobra is ezt súgja, de ez az üzenet már az egész földi világra vonatkozik. Mintha azok a titkos erők állították volna ezeket a szobrokat, akik látatlanban az egész világot átszövik és uralják, de inkább pusztítják, szép lassan és szinte észrevétlenül. Ez a gonosz egyik legnagyobb találmánya, aminek mindig bedőlünk. Mintha ezért lenne ott Jézus halottan, lebillent fejjel. Kinyilatkoztatás ez, hogy lám ez lesz azokkal, akik újat húznak a gonosszal. Megöletnek és megaláztatnak azok, akik azt tanítják, hogy szeressétek és szolgáljátok egymást. A keresztre feszítés nem szenvedés a mi bűneinkért, hanem a megaláztatás csúcsa. Meztelenül felszögelnek egy fára, töviskoronával megtesznek csúf-királynak, és hagynak meghalni kimerülten, csapzottan, véresen.
Aztán az orrod elé dugják a halott Jézust úton-útfélen, hogy no lám, máig is ez vár a hozzá hasonlóakra. Félreérthetetlen kinyilatkoztatás ez, mint egy várfokra tűzött zászló. Ez a Föld a mienk.
Nem élünk mi normális világban, még akkor sem, ha ezt nem sokan hajlandók belátni. Egy normális világban Jézusnak nem ilyen szobrai lennének. Miért is akarna mindenki élete utolsó pár percére emlékezni ahelyett, mint ami életében volt? Tanító, mégpedig az egyik legnagyobb spirituális tanító. Egy normális világban Jézus szobra a saját lábán állna. Állna, hosszú ruhában, maga elé nézve, és nem lenne különbség a kőarc, és annak az arcnak a kifejezése közt, amit képzelünk neki. Ugyanis pontosan ez a feltétel nélküli szeretet értelme és kifejeződése, ez a hűvös távolságtartás. Egy hűvösnek tűnő szeretet, mely azonban minden felé egyformán árad, mint a fény, és a legtöbbet az kapja belőle, aki a közelében van. De Jézus nem megy sehova, mindenkinek magának kell úgy döntenie, hogy felkeresi; ezért is felesleges mindekihez odamennie. Nyugodtan állhatna ott szoborként, már úgyis mindenki ismeri a nevét és odamehetne hozzá.
Az sem véletlen, hogy Jézus semmilyen képen sem mosolyog, annyira biztosan nem, hogy a fogai is látsszanak. Nem borul ő senkinek a nyakába, mi több, még a saját anyját is megtagadta. Mert nincsen neki se anyja, se testvére, csak Atyja, és azok a testvérei, akik követik őt Atyja szolgálatában, ami nem jelent mást, mint egymás szolgálatát.
Ez az igazi feltétel nélküli szeretet, ami sugározhatna szobrainak arcáról, ha egy normális világban élnénk. Olyan szobrok arcairól, amik ugyanolyan magasak, mint az ember, akiről mintázták őket. Ebben az egy mozzanatban is kifejeződik az egész világ, miszerint a régi korok nagyjairól hárommétéres szobrok készülnek, vagy eleve állványra teszik őket, hogy senki ne mehessen közel hozzájuk. Nem mintha olyan sokan akarnának. Pontosan így van ez, hogy nem is érdekelnek már minket a régi idők nagyjai, akikre illik büszkének lenni, legalább egy kicsit. Csak elsétálunk mellettük nap mint nap, de nem tudunk róluk semmit, többnyire ezt a semmit is rosszul.
Egy normális világban embernagyságú szobrok lennének talppal a földre állítva, hogy legalább az a szemükbe nézhessen, aki érti, hogy miért élnek itt tovább szoborként!

Amor incondicional - sabiduría hopi / Feltétel nélküli szeretet - hopi bölcsesség

En la medida de mi capacidad, sin denigrarme ni ponerme en un compromiso, te apoyaré en eso.

Képességeim szerint, anélkül, hogy befeketíteném és bajba sodornám magam, támogatni foglak ebben.

No puedo saber lo que resulte mejor para ti, lo que debas considerar verdad o lo que necesitas, porque Tú, eres único! Diferente de todos los otros. Sin reserva ni duda, dejo que estés en el mundo, tal como te veo y te oigo. No tengo para ti ningún pensamiento ni palabra de juicio...

Nem tudhatom, mi bizonyul jobbnak számodra, mit kell igazságként elfogadnod, vagy mire van szükséged, mert te egyedülálló vagy! Más, mint mindenki más. Fenntartás és kétség nélkül, egyedül vagy ezen a világon úgy, ahogy látlak és hallak téged. Nincs számodra semmilyen elítélő szavam és gondolatom...

No veo error alguno en las cosas que puedas decir, ni hacer, sentir y creer porque entiendo que te estás honrando a ti mismo al hacer lo que consideras verdad para ti.

Nem látok semmiféle hibát abban, amit képes vagy mondani, tenni, érezni és hinni, mert megértem, hogy téged magadat tisztelnek, amiért azt teszed, ami szerinted igaz.

No puedo recorrer la vida con tus ojos ni verla a través de tu corazón. No he estado donde tú has estado ni he experimentado lo que tú has experimentado, ni he visto la vida desde tu perspectiva única.

Nem tudom újraélni az életedet a te szemeiddel, és nem is láthatom a te szíveden keresztül. Nem voltam ott, ahol te voltál, és nem is tapasztaltam meg, amit te megtapasztaltál, nem láttam az életed a te egyedi szemszögedből. 

Te aprecio exactamente como te percibo, expresando tu propia y singular chispa de la Conciencia Infinita, buscando encontrar tu propia forma individual de relacionarte con el mundo.

Úgy becsüllek meg, amilyennek érezlek, amint kifejezed a Végtelen Tudatban saját és egyedi szikrádat, amint keresed a világhoz fűződő viszonyod saját és egyedi formáját.

Sin reserva ni duda, te dejo hacer cada elección, para que aprendas de la forma que te parezca apropiada.

Fenntartás és kétség nélkül, hagyom, hogy te hozz meg minden döntést, hogy a neked megfelelőnek tűnő módon tanulhass. 

Resulta vital que descubras y vivas tu propia persona y no alguien que yo u otros piensen que deberías representar.

Életbevágó, hogy saját személyed fedezd fel és éld, és ne olyasvalakiét, akinek szerinted, vagy mások szerint lenned kellene. 

Que no sé lo que has elegido aprender, ni cómo has elegido aprenderlo, con quien o en qué periodo de tiempo.

Amit nem tudok, az az, hogy mit választottál, hogy megtanulsz, és azt sem, hogy milyen módját választottad annak, hogy azt megtanuld, kivel, vagy melyik időszakban.

Solo tú puedes sentir tu excitación interna y escuchar tu voz interna, yo sólo tengo la mía.

Csak te érezheted bentről fakadó izgalmadat, és hallgathatsz belső hangodra, nekem csak a sajátom van.

Reconozco que, aunque parezcan diferentes entre sí, todas las maneras de percibir y experimentar las diferentes facetas de nuestro mundo, todas tienen validez.

Elismerem, hogy habár egymáshoz képest különbözőnek tűnhetnek, az összes mód, mellyel világunk minden apró részletét érzékeljük és megtapasztaljuk, mind érvényes.

Sin reserva ni duda, admito las elecciones que hagas en cada momento.

Fenntartás és kétség nélkül, elismerem a döntéseket, amiket minden pillanatban meghozol. 

No emito juicio sobre esto, porque me parece imprescindible que honre tu derecho a tu evolución individual, porque esto le da poder a ese mismo derecho para mí y para todos los demás.

Nem bírállak ezért téged, mert szükségszerűnek érzem, hogy tiszteljem személyes fejlődésed jogát, mert ez ruház fel engem is, és mindenki mást is ugyanezzel a joggal.

Y si eliges un camino que yo no puedo andar o que no quisiera andar, y aunque elija yo, no añadir mi poder y mi energía a ese camino, nunca te negaré el Gran Regalo de Amor que el Gran Espíritu me ha concedido para dárselo a toda la Creación.

És ha olyan utat választasz, amin nem tudok járni, vagy nem szeretném járni, és habár én választok, nem adom erőm és energiám abba az útba, soha nem tagadom meg tőled a szeretet nagy ajándékát, amit a Nagy Szellem átengedett nekem, hogy én átadjam a Teremtés egészének. 

Como te amo, así me amarán. Así como siembro, así recogeré.

Ahogyan téged szeretlek, úgy szeretnek majd engem is. Amint vetek, úgy aratok majd.

Sin reserva ni duda, sé que tienes el derecho universal de libre elección para andar tu propio camino, creando etapas o manteniéndote quieto cuando sientas que resulta apropiado para ti.

Fenntartás és kétség nélkül, tudom, hogy tiéd a szabad választás egyetemes joga, hogy a saját utad járd, te jelöld ki a szakaszait, vagy maradj veszteg, ha úgy érzed szükségét.

No puedo ver siempre el cuadro más grande del Orden Divino, así que no emitiré juicio sobre si tus pasos, los das grandes o pequeños, ligeros o pesados o si conducen hacia arriba o hacia abajo, porque esto sólo describe mi punto de vista.

Nem láthatom mindig az Isteni Rendet a maga egészében, így nem ítélek lépéseid felől, kicsikről vagy nagyokról, könnyedekről vagy súlyosakról, vagy hogy felfelé, vagy lefelé vezetnek-e, mert ez csak az én nézőpontomat tükrözi.

Aunque vea que no haces nada y me parezca que esto podría considerarse indigno, yo reconozco que puede suceder, que tú vayas a traer una gran sanación al permanecer en calma, bendecido por la Luz del Gran Espíritu.

Habár látom, hogy nem csinálsz semmit, és ez nekem úgy tűnik, hogy méltatlannak nevezthető, elismerem, hogy beválhat, nagy felgyógyulást jelenthet, hogy a nyugalomban időzöl, megáldva a Nagy Szellem Fénye által.

Porque toda forma viviente tiene el derecho inalienable de elegir su propia evolución, y sin reserva ni duda, reconozco tu derecho a determinar tu propio futuro.

Mert minden életformának megvan az elidegeníthetetlen joga, hogy dönthessen saját fejlődéséről, és fenntartás és kétség nélkül elismerem a jogod, hogy meghatározd saját jövődet.

Con humildad, me postro ante la comprensión, de que el camino que veo y que me parece mejor para mi, no significa que también para ti resulte correcto, y que lo que yo creo, no necesariamente tiene que parecer verdad para ti.

Alázattal térdre ereszkedem a megértés előtt, hogy az út, melyet látok, és a jobbiknak tűnik nekem, nem jelenti azt, hogy neked is helyesnek fog bizonyulni, és hogy amit hiszek, nem feltétlenül kell, hogy neked is igaznak tűnjön.

Sé que te guían a ti como me guían a mi, y que sigues tu entusiasmo interno para conocer tu propio camino.

Tudom, hogy téged is úgy vezetnek, ahogy engem, és hogy belső lelkesedésed követed, hogy megismerd saját utad.

Sé que las muchas razas, religiones, costumbres, nacionalidades y creencias en nuestro mundo nos traen una gran riqueza y nos procuran los beneficios y enseñanzas de una gran diversidad de formas de percibir la vida y el mundo.

Tudom, hogy a sok rassz, vallás, szokás, nemzetiség és hit a világunkban sok gazdagságot ad nekünk, és nagyon sokféleképpen tanít minket, hogy miként foghatjuk fel az életet és a világot.

Sé que cada uno de nosotros, aprende en su manera única para devolver ese amor y sabiduría al TODO.

Tudom, hogy mindegyikünk a maga sajátos módján tanulja meg kifejleszteni ezt a MINDEN felé áradó szeretetet és bölcsességet.

Entiendo que si sólo hubiese una forma de hacer algo, sólo necesitaría haber una persona.

Megértem, hogy ha csak egy módja lenne annak, hogy megcsináljanak valamit, akkor csak egy emberre lenne szükség.

Apreciaré tu luz interna única, te comportes o no, dé la manera en la que considero que deberías hacerlo y aunque creas en cosas que yo no creo.

Megbecsülöm egyedi belső fényed, viseled-e vagy sem, add meg a módját, amiről úgy gondolom, hogy meg kellene adnod, akkor is, ha olyan dolgokban hiszel, amiben én nem.

Te veo verdaderamente como mi hermano y mi hermana, aunque puede que hayas nacido en un lugar diferente y creas en diferentes ideales.

Valóban úgy tekintek rád, mint testvérre, bár meglehet, hogy egész máshol születtél, és más eszményekben hiszel.

El amor que siento, lo siento absolutamente por todo lo que EXISTE.

A szeretetet, amit érzek, teljes mértékben minden irányába érzem, ami LÉTEZIK. 

Sé que todo lo vivo, forma parte de una conciencia mayor, y siento un amor profundo por cada persona, animal, árbol, piedra y flor, por cada pájaro, río y océano y por todo lo que hay en el mundo.

Tudom, hogy minden, amit megélek, egy nagyobb tudat részét képezi, és mély szeretetet érzek minden ember, állat, fa, kő és virág iránt, minden madár, folyó és óceán iránt, minden iránt, ami a világon van.

Vivo mi vida en servicio amoroso, haciéndome el mejor YO que pueda, haciéndome más sabio en la perfección de la Verdad Divina, haciéndome más feliz, más sano, y cada vez más abundante y gozoso.

Szeretetteljes szolgálatban élem életem, a legjobbat teszem magamnak, bölcsebbé teszem magam az Isteni Igazság tökéletesítésében, boldogabb leszek, egészségesebb, egyre gazdagabb és derűsebb.

Aunque a lo largo del camino, puede que me gustes, sientas indiferencia por mi, o me disgustes, no voy a dejar de amarte, de honrar tu singularidad y de dejarte vivir y expresarte como tú quieras hacerlo.

Bár az út során lehet, hogy megkedvelsz, közömbös maradsz, vagy nem kedvelsz meg, én szeretni foglak, tisztelni fogom egyediséged, hagyni foglak élni, és úgy kifejezni magad, ahogy neked jólesik.

Considero que esto construye la llave de la paz y armonía en nuestras vidas y en nuestra Tierra porque le da forma a la piedra central del Amor Incondicional.

Úgy gondolom, hogy ez hozza létre a béke és harmónia kulcsát életünkben, és ezen a Földön, mert formát ad a feltétel nélküli szeretet központi kövének.

In Lak’ech.
Eres el otro yo.
Te egy másik Én vagy.

A vízválasztó

Az a különbség okos és bölcs között, hogy az okos sokkal többet beszél annál, mint amennyit tud. Szeret vitatkozni, de egyik vitából sem tanul semmit, mert erre nem nagyon ér rá; türelmetlen, és csak az egójának akar hízelegni. Ezért is szeret annyira nyerni. Bármi áron bebizonyít mindent, de nem magyaráz semmit, ha valamit mégis, akkor többnyire azt, hogy valami miért rossz. Nem is csoda, hogy a vitáknak többnyire semmi konklúziója nincs. Nem ez a cél; a vita célját akkor találja meg az ember, ha leás a legmélyére, le egészen addig, ahonnan már nincs lejjebb, és ilyenkor rájön, hogy nincs is ott semmi. Egy igazi ereszd-el-a-hajam vitát nem táplál semmi más, mint a kendőzetlen önzés, a beszélni és nyerni akarás. Mint egyfajta intellektuális birkózás, aminek mindvégig az a célja, hogy az egyik felforrósodott, izzadt és büdös csupasz test a másik fölé kerüljön. Ez a játék értelme, de magának a felülkerekedésnek már semmi értelme nincs, csak saját maga. Mindez nem is szül mást a vitában, mint felületességet és álcázatlan ostobaságot.
A bölcs viszont nem akar nyerni, csak mondani valamit. Nem akar bizonygatni semmit, de nem azért, mert nem tudna, hanem mert megszenvedett már azért, hogy tudja, mennyire reménytelen az egész. Tudja, hogy minden bizonyítás csak akkor bizonyítás, ha átjutott a másik egójának betonfalán, holott épp ugyanolyan volt azelőtt is, mielőtt átjutott a betonfalon. De mégsem volt jó a másiknak, és ez ellen nincs mit tenni. Jól tudja, hogy mindenki csak a saját betonfalát verheti szép lassan szét, belülről. Kívülről nem túl tanácsos ebbe besegíteni, mert az ilyen betolakodókra bizony figyelmeztetés nélkül lőnek. A túlélőkre pedig újból lőnek.
Épp ezért a bölcs inkább hallgat, ha teheti, addig is ráér mindenre figyelni. Nem beszél sokat, csak néha mond valamit, ami odavág. Nyersen és megbánás nélkül.

Isten márpedig nem szakállas

A legfelfoghatatlanabb dolog a létezés ténye. Mégcsak azt sem kérdezhetjük meg róla, hogy miért van, mert ez is önmagába vezet vissza. Mi lenne, ha nem létezne semmi? Ez is létezést feltételez, és anélkül nem is érthető.
Valami ilyesmi lehet Isten leglényege.

"für alle und keinen"

Nemrég olvastam egy nagyon jó dolgot. Azt, hogy aki éber, az mind egyforma, aki kába, az mind különböző. Az a kába, aki teljesen elszakadt a metafizikai megértéstől, aki nem érzi a világ egységét. Soha nem éreztek olyat, ami mélyen misztikus. Ők védelmezik véres szájjal a saját személyiségüket. 

Az éber pedig az, aki "awakened". Már felébredt. Ők tényleg mind egyformák bizonyos értelemben. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egyéniségük. Igazából ők a legmarkánsabb egyéniségek. De felül tudnak ezen emelkedni úgy, hogy egy másik éber embernek minden szavát úgy értik és érzik, mintha a húsukba vágtak volna. Amikor szavak nélkül is tudják, hogy egymás minden szavát értik, és bármelyik másodpercben tanulhatnak egymástól. Lehet, hogy csak egy fél mondat, ami beleég ilyenkor az ember agyába, de ebben minden benne van, amit tudni érdemes egy embernek.

Teljesen különböző hátterű emberek is eljuthatnak arra a közös pontra, hogy már tudják, hogy az egész világ egy nagy csalás. Illúzió. 

Ezért van értelme élni szerintem, mert ilyenkor tanul meg az ember élni. Minden nagy gondolkodó erre tanított, de ezt nem érti meg az ember, amíg meg nem érett rá. Addig azt hiszi, hogy a történelem nagy alakjai a műveltség tárgyát képezik, pedig ez nem így van. Ők nem az átlag művelt emberhez szólnak, hanem sokkal inkább egymáshoz. Eleve a korukbeli átlag művelt emberek tették tönkre az életüket. De érdekes módon ezt a mindenkori átlag műveltek sosem ismerik fel, mert nem értik a saját műveltségük tárgyát. 

Bohócok. Pompous fools. 

Éber emberekből viszont nagyon kevés van. Erre szokták mondani, hogy vagy nagyon messze vannak egymástól, vagy az egyikőjük már meghalt, vagy még nem is él. És tényleg így van. De ők bármilyen távolságból felismerik egymást.

Erre mondhatná azt egy szigorúan racionális ember, hogy ez statisztikailag valószínű, hogy nagyon nagy számú ember közt akadnak olyanok, akik ennyire rezonáljanak egymással, így a kába emberek közt is kialakulnak ilyen kapcsok. Viszont aki valóban éber, az bizonyítás nélkül is tudja, hogy ez marhaság. Ez szerintem az igazi ráción túli megismerés egyik példája. Amikor tudod, hogy tényleg minden kába ember különböző, és köztük ilyen nincs. Erre persze mondhatná a racionális ember, hogy ez a tökéletes mitológia, mert cáfolhatatlan tudás. Szinte meg is szólalt a fejemben egyszerre jónéhány olyan szó, amit a tudás szinonimájaként használnának, mérhetetlenül lefitymálóan. De nincs igazuk, viszont erre soha nem is jönnének rá. Azért, mert kívül esik a mindsetjükön, hogy nincsenek abszolút válaszok. A ráción túli tudáshoz nem kell vak hit. Elvetheted, amikor akarod, mert ez is csak azt jelenti, hogy fejlődtél. És ez a lényeg. Az egyetlen lényeg. Ennek ellenére mindenki az abszolútumokat hajszolja, hogy megnyugodhasson bennük. Méghogy nem fordítva működik az egész világ? Az összes régi abszolútum mára már halott, vagy tarthatatlan, és ez a jövőben sem lesz másképp. Mindig csak a jelenben van ez másképp. 

A misztikus érzés, egységérzés nem mitológia, hanem inkább művészet. Kreativitás. Olyannak a létrehozása, ami még nem volt. Nem kell biztosnak lennie, hiszen nem is lehet az. Aki őszintén a megismerés embere akar lenni, az nem is választhat mást, mint hogy a szíve mélyén bizonytalan marad. Ha valaki már rájött, hogy az igazság keresése a minden eddig hitt igazságokban való kételkedéssel kezdődik, akkor már nem tud komolyan venni abszolút igazságokat. Csak olyan igazságokat, amik valójában műalkotások. És ez az, ami felszabadít. Egy szent bizonytalanság, ami segíti a fejlődést. Ez a különbség a megismerés emberének bizonytalansága, és a szkeptikus bizonytalansága közt. A szkeptikus arra használja fel, hogy minden körülmények közt bizonyítsa az igazát, vagy legalábbis elhitesse magával. Nem hajlandó kilépni a saját keretei közül, és inkább megfizeti azt az árat is, hogy mitológiát teremt, amit viszont szívből utál. Persze erről mit sem tud. De nem is hinné el, hogy ezt teszi. Hiába szól erről a történelem. Ebből is látszik, hogy jelen és múlt között milyen áthidalhatatlan távolság van. Pedig a jelen mindig egyforma. Mégsem akarjuk megérteni, hogy egyszer minden esemény vagy jelen volt, vagy az lesz. Így oda tudnánk képzelni magunkat azokba a pillanatokba is. Hajlok arra, hogy minden "most" minőségileg egyforma, még ha a részletekben egészen észbontó különbségek vannak is, és a két "most" pillanata egymásból nem levezethető. Viszont az ember egyformává teszi őket mégis. Az "emberi". Ez az, ami látszólag sosem változik.

Hamvas Bélánál olvastam ezt, legalábbis az első mondatot, hogy minden éber egyforma, és minden kába különböző. A többi már csak az én értelmezésem.

Ez az "emberi", ami látszólag sosem változik -évezredek óta sem- ez ébreszti rá az embert, hogy valójában bárki lehetne. Ő mindenki. De ennek a fordítottja sokkal fontosabb, miszerint mindenki ő. Mindenki Te vagy. Az is, akit kerülsz, aki nem ért, aki nem érti, hogy nem ért, aki sohasem bocsátana meg neked, akit megvetsz, aki soha nem jönne rá, hogy bántott téged, aki élvezettel bántott téged, mindenki. Ezért kell megbocsátani mindenkinek. Mert minden Te vagy, és így bárki lehet belőled. Még a mostani éned teljes ellentéte is, és annak a helyességében is pont olyan biztos leszel, mint a mostaniban. Ez minden önként vállalt szerepre igaz, kivéve az éberséget. Az tényleg csak egyféle. De addig bárkivé válhatsz.

Akkor kell az embernek önkritikát magára erőltetnie, amikor megérti, hogy saját maga antitézisévé is válhat. Márpedig legkönnyebben azzá válhat. Mindig a forradalmárból lesz a következő önkényúr, épp olyan, mint akiket  azelőtt szívből gyűlölt. Ez is egy furcsa ellentét, hogy az van a legtávolabb tőled, aki a legközelebb van hozzád. Ezt egy barátom mondta, aki gyakorlatilag ezzel az egy mondattal elárulta, hogy megsejtette a valóságon túli valóságot. 

Mindig a legkisebb szakadékot a legnehezebb áthidalni. Ezt pedig Nietzsche mondta, és milyen igaza volt. 

Ugyanez bennem úgy fogalmazódott meg, hogy minden fordítva van. Mint ahogy Karinthy szerint minden másképp van. Annyira másképp, hogy pont fordítva.

A die-hard szkeptikus és az álmodozó valójában nem állhatna sem közelebb egymáshoz, sem távolabb egymástól. Ez az a legkisebb szakadék, amit nem lehet áthidalni. A zárt mindset és az nyílt mindset közti szakadék. Ez az, amire nincs ellenszer.

Olyanok ők egymásnak, mint egy stilizált gyémánt két csúcsa. Ez a két pont hasonlít a legjobban egymásra az összes közül, de ezek is vannak a legmesszebb egymástól.

Mint Krisztus és az Antikrisztus. Mind a kettő a világ ura, de az egyik hatalma erő nélküli, míg a másiké a tökéletes rabszolgasorba hajtás. Mind a kettő a legnagyobb tudás birtokában van, az egyik az isteni igazságot ismeri, a másik a megtévesztés és hazugság minden formáját és mélységét. Mind a kettő teremtő, az egyik Isten országát akarja megteremteni a Földön, és minden lelket felemelni, addig a másik a saját királyságát akarja felépíteni, és minden lelket lehúzni a szennybe. Az egyik törvénye a feltétlen szeretet, a másiké a szeretet teljes hiánya. Mindkettőjükről elhisszük, hogy ő Krisztus, az egyikről azért, mert soha nem lenne másmilyen, mint ami a lényege, a másikról pedig azért, mert ő a hazugságok atyja, a megtévesztés mestere, aki mindig a fény angyalának álcázza magát, és az is marad az utolsó öt percig. Érdekes módon mindkettőjüket lehet tisztelni, mert tényleg teremtők. De az utóbbit mégis olyan mélyről jövően vetem meg, hogy már nem is gyűlölöm, hanem szinte sajnálom. Az összes szolgájával együtt.