A hitetlenség (al-kufr) lényege

Az arab kufr szó a kafara igéből ered, amely szó szerint „betakarni”, „elfedni” vagy „elrejteni” jelentéssel bír. Azt az embert, aki megtagadja Istent, káfirnak (eltakarónak) nevezik, mert a tudatlansága takarójával takarja el azt, ami természetének része, s ami saját lelkében rejlik, hiszen valójában őbenne is ösztönösen él az iszlám. Ennek az embernek – mivel a tudatlanság rejtett fátylával takartatik el – a belátó képessége korlátozott, értelme zavaros és képtelen felismerni a nyilvánvalót. Saját lénye rejtve van tudata előtt, saját maga teljes megtagadásaként gondolkodik és cselekszik.
Szívében haragos gondolatokat őriz Istennel szemben.

الله أكبر

"Ami Istent illeti, Ő nem változhat átalakulás útján. De valami van, ami történik. És ezt nagyon nehéz emberi fogalmakkal elmagyarázni. Az egyik legnehezebb teológiai kérdés, hogy miért teremtette Isten a világot. Ha tökéletes, miért teremtette a világot? Erre minden hagyomány más választ adott. A kereszténység a rejtély, merthogy az Isten a szeretet, és meg akarta teremteni a világot, amiért odaadhatja egyetlen fiát, és így tovább...
Az iszlámnak nagyon érdekes válasza van erre, melyet évszázadok óta kommentálnak is a szúfi bölcsek. Ez a rejtett kincsről szóló híres mondás, melyben Allah első szám első személyben beszél Muhammad, az iszlám prófétájának szájából. A próféta azt mondja: "Rejtett kincs voltam" - vagyis Isten rejtett kincs volt - "megismertté akartam válni, ezért megteremtettem a világot, hogy ismertté válhassak."
Így azt is mondhatjuk, hogy Isten nemcsak Abszolút, de Végtelen is. És ha Végtelen, minden lehetőséget tartalmaznia kell. Ha minden lehetőséget tartalmaz, akkor saját tagadásának a lehetőségét is tartalmaznia kell, ami a Világ. Így saját magát ismeri meg saját magán kívül, saját valósága egyfajta objektivizálásban, saját Teremtésének tükrében, ami a Világ.
Semmi sem adódik Istenhez, csak a végtelen isteni lehetőségek némelyike megvalósul."

- Seyyed Hossein Nasr