2013. november 12., kedd

Mικροκόσμος, μακροκόσμος

"Az egyetlen Megnyilvánult a Megnyilvánulatlan." Ezért nem is lehet Istenre külön bizonyíték, hisz a bizonyíték megnyilvánult, tehát nem maga a Megnyilvánulatlan. De mindenben a Megnyilvánulatlan nyilvánul meg, magyarán a Teremtő bizonyítéka a Teremtés egésze. Azt is mondhatnánk, hogy Isten bizonyítéka saját maga megtagadása, ami az egész Világ. Egy szó, mint száz, Isten látszólag sehol sincs.

Épp olyan ez, mint amikor az ember valakinek egészen a szemébe néz. Aligha nézhetne mélyebbre, pedig valójában nem is láthat ott semmit. Nincs még egy ilyen részlet, ami minden embernél teljesen ugyanúgy nézne ki. Ahol ennyire Semmi ne volna ott. Két fekete lyuk. De mégis, körülötte tükröződik az, ami benne van. Minél nagyobbra tágul a kör a középpont körül, annál inkább tükröződik minden, ami benne van. Minél szűkebb a kör, annál inkább csak a legfontosabb és legszellemibb tulajdonságok jelennek meg.
Belelátni a fekete lyukba sosem lehetséges, és kifelé is csak egy személy lát. De az összes ilyen egy-személy valahol Egy "személy", aki saját verzionális tükröződéseit figyeli.

A Megnyilvánult nincs akkor, ha a Megnyilvánulatlan nem nyilvánul meg, de a Megnyilvánulatlan akkor is van, ha megnyilvánul, és akkor is, ha nem. És az ember is ilyen, akkor is van, amikor fizikailag nem nyilvánul meg. De az is istenszerű az ember részéről, ha másként nem nyilvánul meg, például valami kapcsán úgy dönt, hogy inkább csukva tartja a száját, gondolatban kuncog egyet, és megszánja a szerencsétlen tökfejűt, de nem haragszik.

Ui.: Allahu akbar! :)