2014. január 28., kedd

Miért hülyeség a szilveszter és január elseje?

Azért is, mert az újév így rögtön egy Katzenjammer másnappal kezdődik, de főleg azért, mert ez is egy értelmét vesztett, szellemiségtől eltávolodott, kiüresedett szokás. Mi értelme van a tél közepén kezdeni az évet, a leghidegebb hónap elején, 10 nappal a napforduló után, vagy egy héttel karácsony után? Ott pusztán a naptárnak van vége, az évnek nincs.
A józan ész is azt diktálná, hogy az újév kezdete március 21, a tavaszpont. És ez így is volt eredetileg, az első római naptár első hónapja március volt, Mársz kitörő, kezdeti erejének hónapja, a második Aprilis - aperire, aprire, abrir, ouvrir - vagyis a kinyílás hónapja, aztán Maius, Maia istennő, a gondoskodás hónapja, Junius, Iuno, a főistennő hónapja, majd jöttek a számmal jelölt hónapok, és így valóban a hetedik volt szeptem-ber, nyolcadik októ-ber, kilencedik novem-ber és tizedik decem-ber. A téli napok nem tartoztak szorosan az évhez, mert a befeléfordulás időszakát jelképezték. Tehát január az év végének eleje, Janusnak, az "ajtók, kapuk", visszatekintések, beavatások istenének hónapja. Február pedig a februum, a megtisztulás időszaka, ezért is volt a legrövidebb hónap, utolsóként a tavasz kezdete előtt.

Szinte már nem is meglepő, hogy az ehhez hasonló szellemközeli állapotokat mindig azok az események rúgják fel rútul, amelyeket a leginkább illik tisztelni, ebben az esetben a Julián-naptár és a Gergely-naptár bevezetése. Először Caesar tette meg január elsejét az év kezdetének, ezt a középkori Európában eltörölték, és karácsonykor, december 25-én, március 1-én, vagy húsvétkor, március 25-én tartották, majd jött a Gergely-naptár, és bebetonozta január elsejét az év elejére.
Annyi engedményt persze lehet tenni, hogy ezek a naptárreformok pontosították az egyre kaotizálódó időszámítást, de ez is egy általános jelenség, hogy a pontosítás a belső koherencia lemészárlásán keresztül történik meg, pedig ennek egyáltalán nem kellene így lennie.

Ha a hónapok kezdetei el lennének mozdítva a napfordulóknak és napéjegyenlőségeknek megfelelően, tehát március 1. március 21-én kezdődne, és így tovább, mint ahogy a perzsák ezt mind a mai napig teszik, még értelmesebb volna, és lefedné az asztrológiai naptárat. Az én születésnapom például november 30-ból, tehát 11/30-ból 9/30, vagyis valóban novem-ber lenne, korrigálva pedig november 8, azaz 9. hó 8, a Nyilas havának nyolcadik napja. Asztrológiailag a Nyilas 7. foka vagyok, a perzsa naptár szerint pedig Aazár - a Tűz - havának 9. napja volna.

Az ember saját újéve viszont a születésnapján kezdődik, mert jelentős mértékben ez a tökéletes Nap-Nap együtállás - a születés és a születésnap időpontjait tekintve - rejti magában az ember következő évének tervét és témáit. Az épp aktuális asztrológiai időjárásra is az fog leginkább rezonálni, akinek közel a születésnapja. Így a betöltött év helyett a megkezdett évet volna ésszerűbb ünnepelni, tehát +1-et a mostani szokáshoz képest. Születésnapkor egyszerre lehetne visszatekinteni a lezárt évre, és örülni az újnak.
Az ikszek számolása feletti diszkrét kesergés helyett pedig mérhetnénk az időt hétévekben is, az sokkal jobban meghatároz minket, mint az évtizedek. A 7, 14, 21, 28, 35, 42 éves kor sokkal inkább korszakhatár, mint, a 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, 100. Azért írtam így végig, mert ezek az időpontok is sokat rejtenek magukban, de azért, mert többnyire egybeesnek 7-es ciklusokkal.
Különösen nagy ünnep pedig a 4x7 év, a teljes Szaturnusz-ciklus lehetne, mert ezek a legtranszformatívabbak, és sok nem is adatik meg belőlük, legfeljebb 3, de inkább 2, 28-29 és 56-58 éves korban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése